Nápolyi krimi, avagy amerikai popzene és olasz nyelvvizsga a nápolyi rendőrségen (6.)

Napsütéses vasárnap reggelen érkezem a Garibaldi vasútállomásra. Az éjszakát végigutazva, álmosan bandukolok a központ felé. Kávézók mellett haladok el, hosszan szívom a fekete aromás illatát, nézem a cornettót élvező asztaltársaságokat. Nápoly ilyenkor a legnyugodtabb, szikrázik a napfény az ébredező utcaköveken. Egy magas, régi épületbe térek be. A nemzetközi rendőrhivatalba.

Biennálé, avagy kertvégi „dzsumbuj”

Humánus emberrablás: Elemzés Yorgos Lanthimos Bugonia című filmjéről

A Bugonia Yorgos Lanthimos legújabb rendezése, amely Jang Joon-hwan Mentsétek meg a zöld bolygót! 2003-as kultfilmjének angol nyelvű változata. Az idei Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon de­bütált, a főszerepekben a mostanra sokadszorra Lanthimosszal dolgozó Emma Stone és Jesse Plemons tűnnek fel, akik emlékezetes alakításokkal, intenzív és rétegelt karaktereiken keresztül hitbeli, társadalmi és globális léptékű aktuális problémákat boncolgatnak.

Nápolyi turisták (5.)

A nápolyi turizmus az utóbbi pár évben nőtte ki magát igazán, a helyiek többségének nagy bosszúságára. Bár kikötőváros lévén mindig is multikulturalitás jellemezte, a sajátos, belsőséges világot meg-megrengeti a kommercializálódás. Az egyetemem központi elhelyezkedése révén nap mint nap át kell vágnom bámészkodó külföldiek tömegein, némi elégtétellel szemlélve, amint a direkt nekik állított csapdákba belesétálnak: túlárazott pizzának és tésztának, Aperol Spritz mindenféle színű változatának esnek áldozatul. Sokkal közelebb érzem magam az itt lakókhoz, mint hozzájuk.  

Nápoly városai (4)

Minél több időt töltök Nápolyban, annál kiismerhetetlenebbnek mutatkozik. Az egyetlen dolog, amit biztosra vehet az ember, az a sokféleség. Mindenhol. A központban turisták végtelen forgataga, az éttermekben pizza, kebab, hamburger és sushi, indiai kisüzletek és pakisztáni elárusítók. De nemcsak népek és kultúrák keverednek ilyen módon. Építészeti stílusok, közlekedési szokások (szabályok ugyebár nincsenek), utcaképek korábban elképzelhetetlen egyvelegével szembesülök.

Szokás a rutin

Realitás rajzokban

A nap legjobb pillanata című animációs dokumentumfilmről

Sándor Zsuzsa csíkszentsimoni animációsfilm-ké­szítő 2023-as rendezői munkája, A nap legjobb pillanata számos európai fesztiválon kapott el­ismerést. Legutóbb a zsűri különdíját nyerte el a 2025-ös Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle Filmgalopp versenyén. A kilencperces alkotásban egyedi módon egészíti ki egymást az animációs- és a dokumentumfilm műfaja, hogy egy lírai, asszociatív művet hozzon létre a sokszínűségről.

Capri szigete (3)

Kettesével hagyom magam mögött lépcsőfokok hosszú sorát. A gyülekező időpontja 8:30, a helyszín a kikötő, még húsz percem van és egy fél dombnyi lejtő előttem. Így indul a tanítás kezdete előtti utolsó nap.

Nápolyi felfedezések (2.)

Az itt-tartózkodás első hete a kettősségek jegyében telik. Egyik végletből a másikba csúszom: nyaraló és dolgozó, külföldi és rezidens, ismerős és ismeretlen. Az élelmiszerüzletben bátran hablatyolok olaszul, majd hirtelen nem jut eszembe a legegyszerűbb köszönési forma sem. Reflexből hazatalálok térkép nélkül, másnap magabiztosan megyek egy kilométert az ellenkező irányba. Macskaköves kis utcákon és forgalmas sugárutakon keresem a helyem, még nincsenek terek, arcok, hangok, amikbe kapaszkodni lehetne.

Nemzeti. Ünnep.

Generációs kórkép: Hajdu Szabolcs válságtrilógiája

Hajdu Szabolcs Balázs Béla-díjas filmrendező és színész kapcso­lati és emberi válságokra épülő trilógiájával a magyar független filmkészítés emblematikus alakja. Az Ernelláék Farkaséknál (2016), a Kálmán-nap (2023) és az Egy százalék indián (2024) hétköznapi, fájdalmasan valós környezetbe helyezi karaktereit, és személyes viszonyaikon keresztül mutat be tipikus emberi jelenségeket.