Címke: Nápoly

Állítsa be, hogy a Google találatokban a Hargita Népe elől legyen!

Visszatérés Nápolyba (1. rész)

Vica a Nápolyból való hazaköltözés előtt vette fel velem a kapcsolatot először. A Nápoly Imádók klubjának adminisztrátoraként, – amely a legnépszerűbb magyar-olasz közösségi médiás csoport, – írt nekem, hogy mennyire megérintették a Nápolyból publikált beszámolók. Érződik belőlük, hogy megértettem Nápolyt, hogy ugyanazt a szerelmet őrizzük mind a ketten. Szerencsére, a város szíve elég nagy ahhoz, hogy többeket szeressen ugyanolyan szenvedélyesen. Az üzenet hatására egy alkalommal összefutottunk Budapesten, hogy beszélgessünk egy kávé fölött e közös érzésről. Aztán elváltak útjaink – legalábbis azt hittem.
Visszatérés Nápolyba (1. rész)
Hirdetés

Scampia (14.)

Minden nap, minden beszélgetés, minden összenézés ugyanarról szól. A végesség egyszerre hálás és végtelenül fájdalmas beismerése leng körül. Mindenki a bakancslistáját lobogtatja, igyekszik kihúzni róla, amit még lehet – most már legtöbbünk számára csak hetek vannak hátra, elérkeztünk az utolsó előtti pillanathoz. Befészkeljük magunkat Nápoly ölébe, mi innen ugyan nem mozdulunk, lázadozunk, mert az nem lehet, hogy csak úgy, egyik percről a másikra véget ér ez az egész.
Scampia (14.)

Nápoly és kultusz (10.)

A nápolyi emberek az olaszok között is „másnak” számítanak. Felfogásuk az identitásról egy kicsit emlékeztet a mi székelyföldiségünkre – ahogy mi székelyként, ők szeretnek egyszerűen neapolitanként beszélni magukról. A városnak nagyon sajátos történelme és kultúrája van, és makacsul őrzi „belső” szabályait, szokásait és nyelvét – bár ez utóbbit már nem mindenki beszéli folyékonyan. Többen is mesélnek arról, hogy milyen lenézően bánnak velük az „olaszok”, amint meghallják a tájszólásukat. A köztudat lustának, igénytelennek és bűnözőknek titulálja őket, állítólag egy politikus szájából hangzott el az utóbbi hetekben, hogy a déli nápolyiak bűzlenek (nem nyerte el a régió támogatását).
Nápoly és kultusz (10.)

Nápolyi hagyományok (8.)

Nápolyban a karácsonyt övező izgatottság pontosan november 1-én kezdődik. Halottak napjának reggelén egy jól ismert, átlagos piactér pultjai közé érve derült égből Mikulások és csengőszók özönében találom magam. Hunyorogva menekülök a csicsás, tarka dekoráció és zene elől, megkönnyebbülve hagyom magam mögött a standot. Hogy aztán azonnal egy következőbe fussak. És még egybe. Hamar kiderül, hogy nincs menekvés, és valóban: karácsonyi fények villódznak azóta az üzletekben, ablakokban, Maradona-szobrok nyakán. Mostanra még látványosabb, egészen megdöbbentő mennyiségű amerikanizálódott karácsonydózis jut mindenhova. A makacsul öntörvényű város kacéran aggatja magára a nyugati világ abszurdan tájidegen díszeit.
Nápolyi hagyományok (8.)

Nápolyi krimi, avagy amerikai popzene és olasz nyelvvizsga a nápolyi rendőrségen (6.)

Napsütéses vasárnap reggelen érkezem a Garibaldi vasútállomásra. Az éjszakát végigutazva, álmosan bandukolok a központ felé. Kávézók mellett haladok el, hosszan szívom a fekete aromás illatát, nézem a cornettót élvező asztaltársaságokat. Nápoly ilyenkor a legnyugodtabb, szikrázik a napfény az ébredező utcaköveken. Egy magas, régi épületbe térek be. A nemzetközi rendőrhivatalba.
Nápolyi krimi, avagy amerikai popzene és olasz nyelvvizsga a nápolyi rendőrségen (6.)


Hirdetés
Állítsa be, hogy a Google találatokban a Hargita Népe elől legyen!