Bolond kérdés, vannak-e faemberek. Ismerünk ugyanis fafejű embert, ő lassú észjárású, nyakas, faléte csak a nyakáig tart. A falábúnak hívott csetlő-botló, faviccet sem értő fafejű netalán egészen faember? Ha igen, ismeri-e a félelmet, hisz közöttünk tüsténkednek minden élő fa ellenségei a tudóstermészetű fanyűvők, akik láncfűrésszel írják a történelmet, s akiknek minden fanemű kiirtására van magyarázata a fa mesehősöktől a tarvágásig, patakok eltérítéséig az irtásokban és kanyargó betonutakig az erdőkben.

Mindenki tudja, hogy az újsághírek tartósított bolondsága az emberi kíváncsiság kihasználása. Én is kíváncsiságból olvastam el, megjelenésekor több újság is átvette a Tolna megyei tmkronika-hírekből (2024. április 11.), hogy sétáló fákra leltek az ecuadori esőerdőkben. „A kutatók olyan pálmafákra bukkantak, amelyek képesek a gyökerük segítségével akár 20 méter távolságot is vándorolni egy év alatt. A hihetetlen fajgazdagságú Sumaco Bioszféra Rezervátum területén található különleges pálmafák (Socratea exorrhiza), a »szokványos fákkal« szemben képesek a helyváltoztatásra. Ha veszélybe kerül a létük, akkor fogják magukat, és arrébb mennek. Hihetetlen, de akár 2-3 cm-t is képesek egy nap alatt vándorolni! Talán éppen azért fejlesztették ki ezt a képességüket, hogy megmeneküljenek az esőerdő-irtók láncfűrészei elől… A világon egyedülálló csodaként emlegetett, különleges sétáló pálmák akár 25 méteresre is megnőhetnek… Ahogy a talaj erodálódik vagy meglazul, a fa szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket ereszt. Miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a fa kissé előrehajol és a régi gyökereit a levegőbe emeli. Ha például egy másik fa rádől egy sétáló pálmára, akkor a gyökerei újranövesztésével meg tudja változtatni a pozícióját, és ki tudja menteni magát a rádőlt farönk alól.”

Nem ismerek botanikus szakvéleményt a gyökérlábukat emelgető balett-táncos fákról. Ám találtam a világirodalomban egy föld alatti intelligens faállamot, Klimius Miklós bámulatos történetében. Igaz, ami igaz, műfaját tekintve valójában szatíra, amelyet Ludvig Holberg dán költő írt latin nyelven. Első kiadása 1741-ben jelent meg Koppenhágában, és egész Európában népszerűségre tett szert. Magyar fordítását 1783-ban adták közre. Mivelhogy a hitetlen emberek kétségbe vonták a föld alatti utazás lehetőségét és hitelességét, a szerző velük is csúfondároskodott egy kicsit és a következő kiadásban megalkotta a finn varázslót, akinek tanúságtétele és „bizonyító iratai” igazolják a faállam létezését, mert ő a saját szemével győződött meg róla, hogy mindaz, ami az útleírásban olvasható, igaz. „Jertek már hitetlenek – írta előszavában a szerző –, tanuljatok a nagy dolgokban okosabban forogni… Jertek végtére és ezután vagy magatokat, vagy a ti ítéleteteket függesszétek fel, hogy az ilyen vakmerő, istentelen rágalmazás miatt a tudományos társaság ne szenvedjen.” Klimius Miklós története 1664-ben kezdődik Norvégiában, ahol váratlanul benépesedik a táj sétáló fákkal, aztán a fák karjai megragadják Klimiust és elviszik a föld alatti városukba, hogy törvényszék elé állítsák, mert megsértett egy fanőt azzal, hogy fának nézte. Ezeknek a falényeknek járni képes gyökérlábuk van, és karok gyanánt szolgáló ágaik felett emberihez hasonló fejük. Minél több ága van valakinek, annál okosabb, egy írnoknak pl. tizenegy ágkeze van, ezért egyszerre tizenegy levelet képes megírni. A tudatlan utazó tehát közönséges fának nézett egy előkelő fahölgyet, ezért megbüntetik, levélhordó postásként kell dolgoznia nemcsak vezeklésből, hanem azért is, mert négyszer olyan gyors helyváltoztató, mint a fák. Hősünk nemsokára továbbutazik a filozófusok országába, ami a faállamnál jobb hely, mert ott elsőrendű követelmény a barátság, még a filozófusok és a malacok is egymás hűséges barátai, együtt sétálgatnak az utcákon, egyformán koszfoltosak és csak fejformájukban különböznek egymástól. Aztán ott van még a hősünkkel barátkozó két észhiányos embervalami is, akik fej nélkül születtek, mégis a társadalom oszlopos tagjai és szavaznak a városi tanácsban. Ha hiányzik is az eszük a szintén hiányzó fejükből, azért valahol csak van helye kevéske értelemnek, hiszen láthatóan tevékeny és jól megfizetett boldog tanácstagok a városi vezetés kiváló működésében.
Kedves Olvasóm! Népszerű életmódtanács az önismereti boldogságkeresés. Úgy tűnik, a fafejűek, észhiányosok és fanyűvők már megtalálták.