Mondhatni, odaszoktam a Régi Zeneakadémia szombat délelőtti koncertjeire. Frappánsak, nem túl hosszúak, s számomra kevésbé ismert, tehetséges előadók művészetével ismerkedhetek meg. Egyikre elvittem két unokámat is, akik nagy élvezettel hallgatták az akkor fellépő francia virtuóz előadót.
Január végén Csabay Domonkos Mozart–Liszt-programjára érkeztem. Várakozás közben a művész szakmai önéletrajzát olvasgattam. Jóllehet még csak tíz esztendeje vette kézhez diplomáját a Zeneakadémián, az eltelt évtized történései másnak egész életére elegendők lehetnének. Rangos versenyeken vett részt kiváló eredménnyel, egyen megakadt a szemem: Walesben zongorakísérői versenyt nyert. Nem tudtam, hogy van ilyen megmérettetés, de imponált az eredménye. A kísérő feladata speciális: ugyan szívvel-lélekkel a főszereplőt – énekest, hangszeres szólistát – szolgálja, viszont megfelelő hinterlandot is biztosít a művésznek. Egyszer részt vettem Jevgenyij Nyesztyerenko, a híres szovjet–orosz bariton mesterkurzusán, amelynek másik főszereplője a zongorakísérő Jevgenyij Senderovics volt. Nem tudtak tőle olyan áriát kérni, amit ne ismert volna, s olyan szeretettel pesztrálta a fellépőket, ami nemcsak kiváló zenészre, hanem nagyszerű pedagógusra is vallott.

Csabay a programját ezúttal rendhagyó módon állította össze. Mozart egy fantáziája és menüettje, a második részben ismét egy fantáziája és a Kis gyászindulója volt a kedvcsináló, amiket két markáns Liszt Ferenc-mű, a Don Juan-parafrázis, majd a koncert végén a Fantázia Mozart Figaro házassága című operájának két témájára (Ferruccio Busoni átdolgozásában) követett. Mindkét átirat nagyon érdekes számomra, noha egyik sem igazán ismerteti meg a művet a hallgatósággal, inkább Liszt kedvenceit tükrözi. A Don Giovanniban a Kormányzó ijesztő megjelenését az első felvonás Don Giovanni és Zerlina kettőse oldja, s mikor a romantikus feldolgozó kiélvezte a szép dallamot, a hatásos pezsgőáriát veti be befejezésnek. A Figaro két témája pedig inkább Cherubino, az elkényeztetett apród körül forog, a „Most pedig vége a szép időknek” meg az „Asszonyok, lányok, kérdezlek én” kezdetű áriák kerültek a fókuszba.
A művész már említett – kamarazenén és kísérőként szerzett – rutinját és tudását a pódiumon is megcsodálhattuk. A könnyedség s a zenei színek világa a Mozart-műveknél, a kiváló technikai tudás a feldolgozásoknál került előtérbe. Mindezt átjárta a művészből áradó természetesség. A közönség lelkes tapsát Csabay Weber Felhívás keringőre című népszerű művével hálálta meg.
Kifelé menet a művészszoba bejáratánál találkoztam a fellépővel. Mivel életrajzában egy nagyszebeni verseny is szerepelt, valamint az írás Erdélyben is megjelenik, erről az eseményről kérdeztem.
„Nagyon szép emlék számomra a 2015-ös nagyszebeni 20. Carl Filtsch zongora és zeneszerzés verseny, ahol második díjjal honorálták pályamunkámat. Ezt az eredményt azóta is büszkén feltüntetem önéletrajzomban, mivel nem minden zongorista mondhatja el magáról, hogy zeneszerzésversenyen is jól helytállt. Szerzeményemnek a hársfa tudományos nevét, a Tilia cordatát adtam, mivel a darab Schubert A ház előtt a kútnál című dalának témájára épült. Az eredmény mellett Nagyszeben is kitűnő benyomást tett rám, akkor jártam ott először, s lenyűgözött a szász város szépsége és hangulata.”