Mintegy 150, 5–12. osztályos székelyföldi diák vett részt pénteken a XIV. Csíki Versünnepen Csíkpálfalván. A helyi Márton Ferenc Általános Iskola, a Fortis Hungarorum Kulturális Egyesület és a Székesfehérvári Médiacentrum rendezvénye több jeles évfordulóhoz is kapcsolódott, így a mohácsi csata 500., Csoóri Sándor halálának 10., Reményik Sándor halálának 85., valamint Buda Ferenc születésének 90. évfordulójához. A diákok klasszikus és kortárs költők műveit szavalták. Mihályi Magdolna, a néhai Varga Sándor rádiós újságírónak, a csomortáni verstábor kezdeményezőjének özvegye, a verseny főszervezője lapunknak kiemelte: a rendezvény célja a kezdettől fogva a hazaszeretet és a nemzettudat erősítése volt, és ez az évek során nem változott, sőt egyre inkább erősödött.

– Az anyanyelvünk nemcsak szavakat ad, hanem otthont is. Van egy hang, amely nemcsak megszólal, hanem össze is köt. És van egy közösség – a székely, a csíki közösség –, ahová hazajárunk, ahol a Csíki Versünnepet szervezzük, és amely újra és újra bizonyítja: a vers megtart. Ez az ünnep valójában nem csupán egy rendezvény, hanem jelenlét, hit és vállalás

– mondta Mihályi Magdolna, hozzátéve: amíg őrizzük a nyelvünket és kultúránkat, addig van jövőnk.

Az első Csíki Versünnepet Mihályi Magdolna néhai férje, Varga Sándor, a Kossuth Rádió egykori munkatársa kezdeményezte azzal a céllal, hogy minél több fiatal megismerje és megkedvelje a verseket.

Hadnagy Iringó, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium 10. osztályos tanulója Terék Anna Külföld című versét szavalta.

– Nehéz meghatározni, miért szeretem a verseket, de talán azért, mert a költők olyan gondolatokat fogalmaznak meg, amilyeneket én soha nem lennék képes, még akkor sem, ha százszor újraszületnék

– nyilatkozta lapunknak. – Terék Anna Külföld című verse nagyon erősen megszólít, mert olyan életérzéseket dolgoz fel, amelyeket én is átéltem, és sajnos nekem is meg kellett tapasztalnom. A vajdasági költő helyzetébe, megfogalmazott gondolataiba erdélyiként könnyen bele tudtam helyezkedni. Így nem volt nehéz megszólaltatni ezt a tragikus hangulatú verset. A költemény röviden arról szól, milyen megkülönböztetésekkel szembesül egy határon túli magyar, aki kötődik az anyaországhoz.

A szavalóverseny zsűrijét színművészek, pedagógusok és a Székesfehérvári Médiacentrum munkatársai alkották.

– Sok értékes vers és számos ügyes versmondó állt színpadra. Természetesen nem várható el, hogy profi módon szavaljanak, de a saját kategóriájukban és szintjükön összességében nagyon jó teljesítményt nyújtottak. A legnagyobb nehézséget számukra a versek értelmezése jelentette. Sokan túl bonyolult műveket választottak, amelyeket nem elemeztek kellő mélységben, így a szövegek sem tudtak igazán megszólalni. A mai rohanó világ hatása a fiatalok beszédén és előadásmódján is érződik, gyakran sietnek, túl akarnak lenni a szereplésen, ahelyett hogy lehetőségként tekintenének rá. Pedig a versmondás lényege, hogy ne csak a közönséggel osszák meg a gondolatokat, hanem előbb magukban is feldolgozzák azokat, így válik az előadás hitelessé és érthetővé a hallgatók számára is

– mondta kérdésünkre Fülöp Zoltán színművész.
A 14. rendezvényen a zsűri által legjobbnak vélt szavalókat kategóriánként díjazták.