A Hungaroton lemezbemutatójára kaptam meghívót a Magyar Zene Házába: a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar Csajkovszkij és Mendelssohn gyermekeknek szánt műveit tűzte műsorára. E darabokat a szerzők eredetileg zongorára komponálták, de Kováts Péter zenekarvezető hangszerelése nyomán egy zenekari változatot élvezhetett a közönség.

Először a kamarazenekarról ejtenék néhány szót. A negyvenéves együttes székhelye a jelentős kulturális múltú Veszprém. A város három éve Európa Kulturális Fővárosa címmel is büszkélkedhetett, s a jeles időszakban a szervezők nagyon sok kiváló hangversennyel is kedveskedtek a közönségnek. A Mendelssohn Kamarazenekar repertoárja a barokk zenétől a klasszikán át a XX. század legjelentősebb művein keresztül a kortárs zenéig terjed. Több mű ősbemutatója, illetve magyarországi bemutatója is fűződik nevükhöz.

„Gyermekeknek ugyanúgy kell írni, csak sokkal nehezebb” – vallják a gyermekirodalomban jártas tollforgatók, s ez a zeneszerzőkre is vonatkozik. A példákat hosszasan sorolhatnám. Leopold Mozart Gyermekszimfóniájával indítanám, majd Schumann Gyermekjelenetek című opusával folytatnám. Muszorgszkij Gyermekszoba dalciklusa a kisdedek gondolkodását, érzelemvilágát dolgozza fel, és Debussy meg Ravel is letette névjegyét a témában. Mi, magyarok többek között Bartók, Kodály és Dohnányi kompozíciói nyomán kerülhettünk közelebb a gyermeki lélekhez a zenén keresztül.

A koncerten ezúttal bővült az ismeretanyagom, először bepillanthattam Csajkovszkij Gyermekalbumába. „Szeretnék valamivel hozzájárulni a gyermekeknek szánt, meglehetősen szegényes zeneirodalomhoz” – írja egyik levelében a szerző. A művet 24 tételben zongorára komponálta kezdőknek és haladóknak, a gyermeki élet kis enciklopédiáját alkotta meg darabjaival. A Reggeli ima, Lovacskázás, a Beteg baba a mindennapokhoz kötődik, az Orosz tánc, a Német dal, az Olasz dal és a Régi francia dal – ha kicsit sztereotipizálva is – más-más módon hinti el az apró lelkekben a különböző kultúrák szeretetét. Az utóbbit magam is játszottam zongorán, s nagyon kedveltem. Még egy érdekesség: a napfényes Itáliából származó dallamot az orosz zeneköltő az egyik legismertebb darabjában, az Olasz capriccióban is részletesebben feldolgozza.

Szünet után Bizet Gyermekjátékok című tizenkét darabos összeállítása következett. A francia szerző ezzel a porosz–francia háború és a párizsi kommün megpróbáltatásait próbálta a gyermekek számára feloldani, sikerrel (jóllehet ezek a kis művek már nehezebbek). A tematika hasonló az első részben előadottakhoz, többek között A hinta, A búgócsiga, A baba, a Hintalovak sorakoznak a virtuális zenei játékpolcon, s ezek a kis szösszenetek is tökéletesen alkalmasak arra, hogy megmozgassák a szülők meg az aprónép fantáziáját.

A műsorért nagyra becsülöm az előadókat, hiszen a darabok átlagideje egy perc körül mozgott, s e szűk intervallumban kellett kerek művet megosztani a hallgatósággal. Nekik sikerült, ez köszönhető a kiváló zenészeknek és Kováts Péter karmesternek.

A lemezt azóta többször meghallgattam, s várom az alkalmat, hogy unokáimnak is bemutathassam, esetleg egy kis játék keretében.

(Folytatjuk)