Bodor Mátyással csíkszeredai otthonában, szülei társaságában beszélgettünk. Mátyás az idén végezte a 11. osztályt, mint mondja, „régóta” foglalkozik matematikával. 

Az egyszeregy

Először második osztályos korában vett részt a Zrínyi Ilona Matematikaversenyen, de „csak” a huszadik lett a megyében. Az eredmény feletti elégedetlensége késztette, hogy elkezdjen módszeresen készülni a versenyekre. „Döntő pillanatként” tartja számon, amikor nyolcadikosként részt vett az országos matematikai olimpiászon. Itt bejutott egy válogatóversenyre, amelyen a Junior Balkán Matematikai Olimpia romániai résztvevőit választották ki. Nem sikerült túl jól: csak kilenc pontot ért el a lehetséges 35-ből, miközben versenytársai közül többen maximális pontszámot kaptak. 

– Ez rosszulesett. Nyolcadik és kilencedik osztály között, nyáron elkezdtem tudatosan, még intenzívebben készülni a nemzetközi versenyekre, amelyeknek a csúcsát eddig a Nemzetközi Matematikai Diákolimpia jelenti

– mondta.

Másodikos korától már nemcsak romániai, hanem magyarországi matematikaversenyeken is elindult. Úgy látja, Magyarországon nyitottabb, többfordulós válogatórendszert működtetnek, szélesebb körből választják ki a legjobbakat. A magyar mezőny szerinte „másabb”, a felkészítők rendszerezettebbek és a versenyek átláthatóbbak, illetve kevesebb feszültséggel járnak. 

A siker ára

Megkérdeztük, mekkora erőfeszítésébe került, hogy felkészüljön a versenyre. Iskolaidőszakban napi 2-3 órát szánt a matematikai problémák gyakorlására, míg nyáron, különösen a nagy versenyek előtt, volt hogy egy nap akár 10 órát is dolgozott. Részt vett több magyarországi felkészítő táborban is, ahol az ország legerősebb középiskoláiból válogatott diákokkal készült. Végül a hosszú, tudatos felkészülés és a szorgalmas munka meghozta gyümölcsét: tizedikesként bejutott a magyar nemzeti csapatba, amellyel tavaly ezüst-, idén aranyérmet szerzett. Előnyt tudott kovácsolni abból is, hogy a magyarországi és a romániai versenyrendszerben egyaránt részt vett.
Azt már Mátyás szülei mesélték el, hogy a fiuk döntően önállóan dolgozott, de kapott szakmai támogatást is. Mint mondták, a versenyzők zöme mind Romániában, mind Magyarországon egy-egy elitiskolából kerül ki. Mátyás nem ilyen intézményből jött, de szorgalommal és kitartással ledolgozta a hátrányt – tavaly ezüst-, idén pedig aranyérmet szerzett a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián. Első mentora Simon József, a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola nyugdíjas tanára volt, akivel hosszú éveken át dolgoztak együtt. 

Szülői áldozatvállalás nélkül nem megy

Bodor Mátyás a nemzetközi matematika középiskolás élvonaláig vezető útját nemcsak saját munkája, hanem szülei áldozatvállalása is segítette. Kérdésünkre elmondták, hogy már ötödikes korától rendszeresen vitték őt és testvérét is magyarországi felkészítő táborokba és versenyekre, amelyeket évente több alkalommal rendeznek Budapesten. A család csak az idén tizenöt alkalommal tette meg az oda-vissza utat Csíkszereda és Budapest között. Munkájukat is ehhez igazították, hónapokra előre terveztek. 

A kenguruk földjén

Amikor Mátyás ausztráliai kalandjára voltunk kíváncsiak, elmesélte, hogy a verseny helyszínére – a Brisbane-től mintegy 100 kilométerre található Sunshine Coastra – 19 órás repülőút után érkeztek meg, dubaji átszállással. Szerencsére ki tudták pihenni az út fáradalmait, a verseny előtt két napjuk volt akklimatizálódni és a környékkel ismerkedni. A verseny nyitóünnepségén zászlókkal vonultak fel a csapatok, a sorrendet pedig az határozta meg, milyen messziről érkeztek – a magyar csapat így az elsők között léphetett színpadra.
A verseny két napig tartott, mindkét napon négy és fél óra állt a résztvevők rendelkezésére és három-három feladatot kellett megoldjanak. A feladatok nehézsége fokozatosan nő: az elsőről Mátyás állítja, hogy azt még „el tudná magyarázni”, a harmadik már kimondottan nehéz. Ugyanakkor – paradox módon – mégis a legegyszerűbben megfogalmazott feladat bizonyult a legnehezebbnek: mindössze hat versenyző oldotta meg a több mint 620 résztvevőből.
A verseny hivatalosan egyéni volt, de ezen felül a diákok pontszámait nem hivatalosan összeadják, így kialakul egy csapatsorrend is.

– Sok mindent átél egy versenyző. Stresszes vagy, és folyamatosan magas a pulzusszámod verseny közben

– mondta. 
Bodor Mátyás végül 35 pontot ért el a lehetséges 42-ből, ezzel a 27. helyen végzett, és aranyérmet szerzett. A verseny után két napjuk jutott kikapcsolódni. Megmártózhattak az óceánban, ellátogattak egy állatkertbe, ahol kengurukat, koalákat, wombatokat és kígyókat is láthattak. De nem csak ott találkoztak velük – Mátyás elmondása szerint a szállásuk környékén is kisebb termetű erszényesek ugráltak a szabadban.

Amit a versenyről tudni érdemes
A Nemzetközi Matematikai Diákolimpia (IMO) a világ legrangosabb középiskolai matematikaversenye, amelyet 1959 óta évente rendeznek meg. Kizárólag 20 év alatti, felsőoktatásba nem lépett diákok vehetnek részt rajta. A versenyen száznál is több ország képviselteti magát, mindegyik legfeljebb hat főt nevezhet. A pontozás feladatonként 0–7 pontig terjed, a maximálisan elérhető összpontszám 42. A versenyzőket pontszámuk alapján kategóriákba sorolják, így a résztvevők kb. fele kap valamilyen érmet: a versenyzők nagyjából egytizenkettede aranyérmet, kéttizenketted része ezüstérmet, háromtizenketted része pedig bronzérmet. Ez azt jelenti, hogy a legjobbak körülbelül nyolc-kilenc százaléka arany-, további tizenhat-tizenhét százalék ezüst-, és hozzávetőleg huszonöt százalék bronzérmet szerez. Az egyes éremkategóriákon belül nincs külön rangsor: például egy 35 pontos aranyérem ugyanolyan értékű, mint egy 42 pontos.