Korábban nem volt példa arra, hogy diákcsoport karácsonyi műsorral és ajándékokkal lepje meg a Csíkszeredai Büntetés-végrehajtási Intézet azon fogvatartottjait, akiket nem látogat senki, de a Venczel József Szakközépiskola diákjai a múlt héten változtattak ezen. Énekekkel, szavalatokkal tették jobbá néhány fogvatartott napját, édesség-ajándékcsomagot vittek nekik. Mi is elkísértük őket.

Nem most kezdődött a jótékonyság

Az iskola önkéntes csoportja nem először gondol a társadalom perifériáján élőkre: a korábbi években többek között a Szépvízi Ápoló- és Gondozóközpontban, illetve a Szent Család Gyermekotthonban élőket, de a csíkzsögödi Manó Tanodában lévő sajátos nevelési igényű gyermekeket is meglepték, sorolja Tarczali Éva, a Venczel József Szakközépiskola tanára és a tanulókból álló önkéntes csoport vezetője, miután átjutottunk az első fémdetektoros ellenőrzésen. A csoport az ő és Ambrus Erika tanárnő ötletére jött most a szeredai börtönbe, a kezdeményezést örömmel fogadták a börtönben dolgozók és az iskola igazgatója, Both Gyárfás-Csaba is.
– Korábban az iskola több osztálya is ellátogatott már a börtönbe, amit jó tapasztalatnak és pozitív kezdeményezésnek tartok, mert itt bizonyos tettek valóságos következményeivel szembesülhetnek a tanulók. Az, hogy az önkéntes csoport ezúttal műsorral és ajándékokkal készült, külön öröm.
A tanulók már korábban engedélyezett hangszereket, gitárt, szintetizátort és trombitát hoznak magukkal, de a kilenc főnek és az őket kísérő tanároknak, újságíróknak így is körülményes a bejutás. A bejáratnál Marius Bodor, a börtön felhatalmazott nevelési igazgatója fogad és a klubterembe vezet, ahol foglalkozásokat tartanak a fogvatartottaknak. Mint mondja, szívesen fogadják azokat a személyeket és egyesületeket, csoportokat, akik olyan foglalkozásokat tudnak tartani a raboknak, amelyekből azok tanulhatnak.

Karácsony a börtönben

A padokkal berendezett helyiséget kézműves díszektől csillogó karácsonyfa, színes papírból készült girland, festmények, rajzok, szobrok, faragványok, makettek díszítik: csak az őrök és az ablakon lévő rácsok emlékeztetnek arra, hol vagyunk. 
A tanulók szemmel láthatóan izgulnak, egymáshoz minél közelebb, csak a terem egyik oldalán foglalnak helyet a padokon – a nevelőtiszt ezt mosolyogva szóvá is teszi, nyugtatja a fiatalokat, hogy semmi okuk félni. Egy kis noszogatás után néhányan át is ülnek a szemközti padokra.
Előbb mi vagyunk a közönség, közli a nevelőtiszt, mert néhányan a fogvatartottak közül kolindálni fognak nekünk. A fiatal rabok karácsonykor a börtönben minden cellában kolindálnak majd, az énekeket a nevelési programok részeként tanulták meg.

Kolindálás után Csendes éj

Meg is érkezik öt fiatal fogvatartott: 18–21 év közötti srácok, több román karácsonyi dalt is elénekelnek, majd megköszönik a figyelmet. Hosszan tartó tapsot kapnak – kettőnek nagyon szép énekhangja van –, majd kísérettel távoznak. A nevelőtiszt elmondja, azok, akik tanulnak, dolgoznak és részt vesznek különböző foglalkozásokon, kreditpontokat tudnak gyűjteni, ami a magaviseletüknek egyfajta mutatója. A fogvatartottak a szabadságvesztés mértékét illetően lehetnek nyitott, félig nyitott és zárt rendszerben.
– Szükség van ezekre a foglalkozásokra és a munkára is, mert mentálisan sokat segít a fogvatartottaknak az, ha hasznosnak érzik magukat – magyarázza Marius Bodor. 
Miközben a tanulók hangszereiket készítik elő, a nevelőtiszt elmondja, a börtönben jelenleg csak 18–21 év közötti fiatal férfiak élnek, többségük kábítószeres ügyek miatt került ide. Jelenleg 170 rab van, közülük azok hallhatják a diákok műsorát, akiket soha senki sem látogat meg, és csomagot sem kapnak senkitől. Az őrök kíséretében hamarosan megérkeznek a fiúk, akik ránézésre egyidősnek tűnnek a diákokkal. Helyet foglalnak a padokban, ahol azelőtt a tanulók ültek, majd felcsendül a Csendes éj dallama. A diákok magyarul énekelnek, a köszöntőket azonban románul mondják el. Izgulnak a román szó miatt, de minden rendben megy. Utolsóként a Hallelujah-t éneklik, különösen szépen, meghatóan szól.

„Legyetek jók, hogy ne kerüljetek ide…”

A műsort követően a diákok átadják az ajándékcsomagokat, amelyekben édesség és tisztálkodószerek, románul írt jókívánságok, kedves üzenetek vannak. A fogvatartottak megköszönik, azt mondják, értékelik, hogy van, aki odakintről rájuk is gondol. Az őrök figyelmeztetik őket: tartsák maguknál, ne cseréljék el cigarettára azt, amit kaptak. Tízből kilenc rab dohányzik, a cigaretta talán a legkeresettebb árucikk.
– Legyetek jók, hogy ne kerüljetek ide – mondja végül az egyik fiatal rab, a bensőséges hangulat ellenére emlékeztetve mindenkit arra, hogy nemcsak két különböző közösség áll itt most szemben egymással, hanem kétféle, egymástól teljesen különböző sors is.
A diákok az előadás után fellélegeznek, kérdésünkre azt mondják, nem érezték kényelmetlenül magukat, de egyikőjük megjegyzi: hallva, amit a nevelőtiszt elmondott, és látva a börtön belsejét, a velük majdnem egyidős rabokat, megsajnálta őket. 
Közhelyesnek tűnő, mégis, a körülményeket tekintve emlékezetes üzenettel engedi útjukra a tanulókat Marius Bodor:
– Ne feledjétek, hogy a szabadságotok, egészségetek, családotok és barátaitok a legfontosabbak – fogalmazott.
Hozzátehetjük: ebben a tekintetben a raboknak csekély vigaszt nyújthat az ajándékcsomag, viszont a kedvesség, a figyelem és a törődés annál többet.