Csíkszeredában két olyan, szépkorúakat összefogó dalközösség is működik, amely nemcsak fellépéseivel, hanem közösségteremtő erejével is fontos szerepet tölt be a város életében. A Sárga Rózsák Nyugdíjas Dalcsoport és a Csíki Reménység Dalkör külön utakon jár, mégis ugyanarra ad választ: hogyan lehet aktívan, tartalmasan és örömmel megélni a nyugdíjaséveket.

Különböző helyekről, közös dallamokkal

A Sárga Rózsák Nyugdíjas Dalcsoport 2021-ben alakult, jelenleg 17 tagot számlál. A 62–84 év közötti énekelni vágyók Csíkszeredából és tágabb kör­nyékéről valók, érdekesség, hogy nincs közöttük két azonos településről származó tag. Farkas Imre egyesületi elnök (medalion­képünkön) szerint éppen ez adja a csoport sokszínűségét: mindenki más történeteket, más emlékeket, más dalokat hoz magával.
A csoport rendszeresen fellép Csíkszeredában, a megye más településein, de többször jártak már Maros megyében, Torockón, sőt magyarországi településeken, például Encsencsen, Nyírbátoron és Máriapócson is. Változatos repertoárjukat a csíkszentléleki Gergely Tibor kántor-karnagy segítségével állítják össze, de fellépéseik mögött nemcsak a szereplés öröme áll – Farkas Imre szerint fontos, hogy képviseljék a várost és közben megőrizzék, továbbadják hagyományainkat. Próbáik heti rendszerességgel, szerdánként zajlanak a Magyar Ügyek Házában, a közösség pedig nyitott: új tagokat, különösen férfiakat, szívesen fogadnak.
– Az ének gyógyít, feledteti a bánatot és megnyugvást ad. Mottónk is ezt tükrözi: Szívből dalolunk, ha mulatunk, s ha búsulunk. Azonban nemcsak magunknak énekelünk, minden fellépés célja, hogy erősítsük az összetartozást. A dal, a dalolás nem csupán örömforrás, hanem küldetés is, amely révén a népi kultúránk élő marad, és akár inspirálja a hallgatókat is – fogalmazott az elnök.

Szépkorúak heti kapaszkodója

Nem kisebb lelkesedéssel alakult meg 2024 tavaszán a Csíki Reménység Egyesület Dalköre is, mintegy 25 szépkorú taggal. A 70–80 év közötti tagokat Csíkszeredából és a környező településekről hozza össze a közös éneklés öröme. Juhász Margaréta csoportvezető szerint a próbák legfontosabb hozadéka az, hogy az idő alatt mindenki maga mögött hagyhatja a hétköznapi gondokat, legfontosabb célja pedig, hogy valamennyi tag megélje a „valahová tartozás” érzését.
– Csoportunkban sok az özvegy, egyedül élő idős, de a közösségnek köszönhetően senki nem magányos. Mindig van miért összegyűlni, készülni, gyakorolni, várni a következő fellépést. Bárhová megyünk, szeretettel fogadnak, célunk pedig az, hogy éljen és szóljon a magyar nóta, és ne merüljenek feledésbe a népdalok. Ha a fiatalok meghallják és dúdolni kezdik ezeket a dalokat, már megérte, és bízunk abban is, hogy a minket hallgató generáció számára példát mutathatunk és kedvet kapnak az énekléshez – hangsúlyozta.
A dalkör csütörtökönként tart próbát, ugyancsak a Magyar Ügyek Házában, csángó, buko­vinai, mezőségi népdalokat, katonadalokat énekelnek, fellépnek fesztiválokon, ünnepségeken, idősek otthonában, de már Budapesten is megfordultak. A tagok életét kirándulások, bálok és kórustalálkozók is gazdagítják, amelyek hatékonyan erősítik az összetartozás érzését.

Több mint éneklés: közösség és példa

Az éneklés egyszerre jelent kikapcsolódást és küldetést mindkét csoport számára, a kö­zös­séghez tartozás egyfajta kapaszkodó, segít megelőzni az elszigetelődést, célt ad a mindennapoknak és lehetőséget teremt arra, hogy a szépkorúak aktív, hasznos tagjai maradjanak a társadalomnak.
A dalkörök alapvetően önfenntartóak, saját költségből szervezik fellépéseiket és utazásaikat, ugyanakkor a városi önkormányzat, a megyei tanács, illetve Hajdu Gábor par­lamenti képviselő is több módon támogatja őket. A biztosított próba­terem, a kö­zös fel­lé­pő­ruha és az utazási költségek részbeni fedezése lehe­tővé teszi, hogy a tagok a dal örömén túl egy támogató kö­zösség részeként élvezzék a fellépések és a kirándulások adta élményeket.
A Sárga Rózsák Nyugdíjas Dalcsoport és a Csíki Reménység Dalkör ugyanazt bizonyítja: hogy az éneklés nem korhoz kötött. A két kórus vezetője egyetért abban, hogy az ének élő kapcsolatot jelent múlt és jelen között, és amíg van, aki szívből dalol, addig ezek a közösségek nemcsak fennmaradnak, hanem jelentősen gazdagítják is a város kulturális életét.