Az idei méhészeti sze­zon mérlege köze­pesnek mondható – össze­gezte érdeklődésünkre az el­múlt esztendő tapasztalatait Lajos Ferenc csíkpálfalvi bio­méhész, aki mintegy 240 méh­családdal dolgozik, fele-fele arányban részben álló-, részben vándorméhészetben. Kifejtette: a méztermelést az idén rendkívül megnehezítette a szélsőséges időjárás, főleg a szokatlanul erős késő tavaszi fagyok, ugyanakkor a szezon végére a napraforgó és a havasi mézek valamelyest javították az összképet. 

A klímaváltozás pozitívuma

– Az akác sajnos egyáltalán nem sikerült, két helyen is próbálkoztunk Dél-Romá­niá­ban, de eredménytelenül. Az ol­téniai és munténiai vándor­lások során a hordás szinte teljesen elmaradt – közölte a méhész. Ugyanakkor szerinte a klímaváltozásnak akadnak po­zitívumai is: a felmelegedés hatására több a havasi és fenyőméz, hisz a magasabban fekvő helyeken is melegebb van, és bujábban virágzik a növényzet.
A repce hozama átlagban családonként 15 kilogramm körül alakult. A hársméz 8–10 kilót hozott, a napraforgó meg „kihúzta a bajból” a mé­hészeket, mert a hozam és a minőség is elfogadható lett: 15 kilogramm fölötti át­lagot hoztak a méhcsaládok. Az állóméhészetekben a méz­har­mat, fenyő- és havasi mézek szintén jól sikerültek – 10 kilo­gramm kaptáranként –, sőt, a virágporgyűjtés is kedvezően alakult: családonként 10–12 kilo­gramm volt az eredmény. Érde­kességként a szakember megjegyezte, hogy az álló méhé­szetekben a virágport július vé­géig lehet gyűjteni, a zömét tavasszal a gyermekláncfű, a gyümölcsvirágzás és a fűzfa adja, ezek a legfinomabbak.
– Az álló és a vándor­méhészetek eredménye nagyjá­ból egyforma lett az idén. Általában a vándorlás több ho­zamot szokott hozni, de most az akác hiánya miatt nem sok különbség volt – magyarázta Lajos Ferenc. 

Biztató a családok állapota, de van egy rejtély

Az elmúlt évhez képest a sze­zon alatt kevesebb volt az elhullás, és a telelés is jól sikerült. A méh­családok álla­pota a be­teleléskor – ami szeptember kör­nyé-
kén fejeződött be, és célja a méh­csa­ládok ele­gendő téli éle­lemmel való ellá­tása – biztató volt, de a vég­ső eredmény csak ta­vasszal lesz látható. Ugyan­akkor a méhészeket továbbra is aggasztja az a jelenség, amikor a méhek „nyomtalanul eltűnnek” a kaptárból.
– Nem tudjuk pontosan, mi okozza, csak sejtések vannak. A méhész csak azt látja, hogy a méhek egyszerűen el-
tűnnek a kaptárból, tetemek sincsenek, csak üres fészek. Feltételezik, hogy a perme-
tezésként hasz­nált vegyszerek zavarják meg a tájéko­zó­dásukat, és nem talál­nak vissza, de a varroa atka, valamint a klímaváltozás is okozhatja. A jelenséget Európa-szerte sokan tapasztalják – ma­gya­rázta a méhész. Meg­jegyezte: az atkafertőzés az idén nem okozott komoly gondot, a kezelések rendben lezajlottak. A cél most az, hogy a méhek egészségesen, erősen vészeljék át a telet, és tavasszal újra teljes értékű családokkal in­dulhasson a szezon.

Mézpiac javuló árakkal

A mézértékesítés az év első két harmadában döcögött: ta­vasszal és nyáron gyenge kereslet és alacsony árak jellemezték.
– Sokáig senkinek sem kellett a méz, még nagybaniban sem. Most őszre viszont meg­­mozdult a piac – álla­pította meg a szak­ember. 
A nagybani árak például az akác­méz esetében ta­vasszal 18–20 lej körül voltak kilo­­­grammonként, most 23–25 lejre emelkedtek. A bioakácméz ára pedig je­lenleg 28 lej körül mozog, míg tavasszal alig kü­lönbözött a hagyományostól. A kis­ke­res­kedelmi kiszerelésben az akácméz kilója a tavaszi 40 lej helyett már 45 lej körül van. A ve­gyes virágméz nagybani ára szintén nőtt: a korábbi 8–9 lej/kg helyett most 12 lej körül mozog, a biováltozat pedig itt is valamivel többet ér, 13 lejt kínálnak érte.
Tehát jelenleg az árakban érezhető a különbség a bio- és a nem biomézek között. 
– Most érezhető, hogy a biotermékek terén a piac végre elismeri a többletmunkát és a tisztább termelést – jegyzi meg Lajos Ferenc.
A mézfogyasztás enyhén nőtt, a helyi vásárlók pedig egyre tudatosabban keresik a közvetlenül a termelőtől szár­mazó mézeket. A csíkpálfalvi bioméhész mindezt annak is tulajdonítja, hogy sikeresen mű­ködik a rövid ellátási lánc (REL) elnevezésű program, amely a termelő és a vásárló közötti lehető legrövidebb út­vonalon igyekszik eljuttatni a terméket a fogyasztóhoz. A REL lényegében egy fenntarthatóbb és tudatosabb értékesítési meg­oldás, ami biztosítja a fogyasztók számára, hogy közvetlenül helyi termelőktől vásároljanak minő­ségi ter­mékeket, támogatva ezzel a helyi termelői közösségek munkáját.

Sok csapadék, jó akácszezon?

A jövőt illetően Lajos Ferenc leg­főbb kívánsága, hogy „a mé­hek jól teleljenek ki és egész­ségesek maradjanak, hogy erős családokkal tudjunk in­dulni tavasszal”. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet, hogy a mé­hészet komoly szakmai ki­hívás is, ezért elengedhetetlen a folyamatos tanulás. Ezért tél­víz idején, ami­kor a mé­hé­sze­tekben kevesebb a tennivaló, a tapasztalatcserére helye­zik a hang­súlyt. Szakmai kö­rökben jelenleg a már említett elnép­te­lenedé­si szindróma (CCD) okoz gondot, ezért erre a prob­lé­mára igyekeznek választ, meg­oldást találni, miként le­hetne ezt megelőzni.
Végezetül a jö­vővel kap­csolatban meg­­je­gyezte: az év végi sok csapadékot a méhészek jó jelnek te­kintik.
– A régiek azt mondták, ha sok hó, vagy eső van késő ősszel, télen, akkor tavasszal sok lesz az akác. Most sokat esett, úgyhogy bízunk benne, hogy jövőre jobb évünk lesz – jegyezte meg a méhész.