Még két hónap se telt el a választási szu­perév zárása óta. S ezzel a kánaáni létnek is annyi. Egyre-másra jelentik be a megszorításokat, s valahogy sikerült ezeket úgy kidolgozni, hogy egytől egyig minden állam­polgárnak fájhasson a feje miattuk. Egészségügyi bizto­sítást fizettetnek a na­gyob­bacska nyugdíjakra? A gyer­meknevelési támogatásra? Egyiket se ingyen kapják a jogo­sultak. Akiknek tavaly sike­rült a nyugdíjukat végre igazságos szintre – minimálbér közeliről úgy négyezer lejre – emelni, nem ajándékot kaptak, tulajdonképpen koráb­ban voltak alábecsülve, uram bocsá’, mondhatnám, meglopva. Most pedig újra azt éreztetik velük, fölösleges ennyit juttatni számukra, fizessenek egészségbiztosítást is. Fizettek, egész életükben, pont azért, hogy időskorukra ne kelljen a betegségek anyagi vonzata miatt is aggódniuk. A gyermeknevelésen levő édesanya sem ajándékot kap, ha nem fizetett volna be minden járulékot és biztosítást, gyest sem kaphatna.  Ezen spórolni ugyancsak kétségbeesett kapkodásnak tű­nik. Az áfaemelés pedig mind­annyiunknak egyformán fájó hiányt okoz majd a pénztárcákban.

Egyformán pótolunk, pedig nem egyformán loptunk – olvastam valahol. Nem fogalmaznék épp ennyire sarkalatosan, de tény, hogy nem az adófizetőn kellene behajtani a rossz gazdálkodás terheit.
A hosszas vajúdás után született kormány most nagyon gyorsan el is veszítette a bizalmat. Az ok­tatásban, egészségügyben, a köz­intézményekben dolgozók már utcára is vonultak. Ha a til­takozásuk nem ér célt, lehet, hogy a gyermekeinknek el se kezdődik ősszel a tanév. Közben a különnyugdí­jak kérdése sehogyse akar napirendre kerülni, az átláthatatlan párt­finanszírozások, az állami vál­lalatok túlköltekezéseinek ügye rendre csak tolódik.
Korlátozott ideig lesznek ér­vényben a belengetett meg­szorítások, mondják. Gyanítom, a következményükként várható infláció azért sokáig velünk marad. Ezen a drága nyáron együnk egy fagyit s igyunk mellé egy limonádét – amíg még nem kell spórolnunk rá.