Úgy tűnik, a tót atyafiak meg­találták a medvekérdés praktikus megoldását. A vadászok és állat­védők közötti, évek óta húzódó vita most egy jó recept által enyhülhet. Egy bográcsnyi gőzölgő medvebordapörkölt vagy roston sült medvetalpszelet talán többet ér, mint száz szakbizottság, ahol a medvekérdést boncolgatják tudományosan. Mert valljuk be, egy jóllakott emberre lehet alapozni medveügyben is. Ahogy a reklámban is mondják: „Ki vagy, ha éhes vagy?” Kapj be egy …, jelen esetben barna medvét, rostélyosan. Mert hát örök igazság, hogy inkább te kapd be őt, mint fordítva.

Felvidéken mostantól, ha egy medve rendszeresen városnéző sétára indul, a végső útja nem egy menhelyre fog vezetni, hanem egy gasztrotúrára, vagyis étlapra kerül. A szlovák Környezetvédelmi Minisztérium ugyanis engedélyezte a kilőtt medvék húsának értékesítését, természetesen a megfelelő enge­délyek bírtokában. Aki tehát szabályosan lő, az szabályosan főzhet is. Így lesz a „problémás egyedből” laktató, jóízű fogás, akár szuvidálva, akár marinálva, akár pörköltként tálalva.

Ismerjük a mondást: ha a medve a kezedből eszik, előbb-utóbb a lábadból is fog. A tót atyafiak frappáns megoldása minderre, hogy együnk inkább mi a talpából, hisz ínyencek tudni vélik, hogy az egyik legfinomabb falatja, akár a tyúknak az a bizonyos püspök. Tálalva ezek a finom falatok már nem is annyira veszélyesek. Harapni már nem fog, esetleg a medvetöpörtyű korlátlan fogyasztása fog gyo­morpanaszokat okozni, de emésztőkönnyítő tablettával ke­zelhető.

Végül is nem baj, ha a med­veprobléma gordiuszi cso­móját gasztronómiai újítással vágjuk át. Mert jobb, ha a medve a tányérunkon ül, és nem ő lak­mározik a vádlinkból. A szlovákok azt üzenik: ha nem tudod le­győzni, főzd meg.