A 12 pont volt az 1848. március 15-én Pesten kitört forradalom követeléseinek összefoglalása, tizenkettedik pontja pedig az unió volt, mely által kapcsolódunk mi, székelyek is a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz. Ritkán emlegetjük – érthető okokból –, de elmélkedjünk csak egy kicsit, így március idusán.
A különböző uniók végigkísérik az emberiség históriáját. A magyar nyelv értelmező szótára szerint az unió jelentése: egyesülés, szövetkezés, szövetség, melyek mindig is a közös érdek, a hatalom vagy éppen a túlélés eszközei voltak. Gondoljunk a görög városállamok együttműködésére, a Német-római Császárság laza uniójára, esetleg az Osztrák–Magyar Monarchia kiegyezésére vagy a modern Európai Unióra. Mindegyikben nyomokban megtalálható a közös cél, a kényszerházasság, valamint a hatalmi érdek is.

Erdélyi magyarként, ha csak az elmúlt másfél évszázadot vesszük górcső alá, bőven volt részünk különféle uniókban és azok következményeiben. A XX. század során országok, népek egyesültek és szakadtak el, új határok rajzolódtak, és a történelem viharai határozták meg, ki, mikor és milyen módon kerül egy adott unióba.
Nézzük a román történelmi emlékezetet, mely két egyesüléssel is büszkélkedhet. Az úgynevezett kis egyesülés során 1859-ben Havasalföld és Moldva uniója valósult meg, megteremtve a modern román állam alapjait. Az első világháború végén, 1918-ban pedig Erdély csatlakozásával jött létre az úgynevezett nagy egyesülés. Uniójuk szerencsés csillagzat alatt született, ma is állja a viharokat.
A miénk, magyaroké – bár nem engedünk a ’48-ból – hullócsillagnak bizonyult, de forradalmi őseink, hőseink tisztelete megköveteli, hogy ilyenkor, március idusán megemlékezzünk róla. Az 1848-as forradalom tizenkettedik pontja annó uniót követelt Erdéllyel. Ebben a szándékban nem csupán egy területi kérdés volt csomagolva, hanem egy eszme is: a két magyar haza egyesülése által az összmagyarság összeolvadása. De a mi uniónk lecsengett. Eszmeisége viszont nem múlt el, csak átalakult, mert a 12. pont ma is érvényes, csak másképp értelmezzük.
Mit is jelent ez a valóságban a ma emberének? A 12. pont ma már nem egy földrajzi kérdés, hanem egy szimbolikus jelentéssel bíró üzenet. Egyfajta emlékeztető, hogy a szabadságunk, a nemzet tagjainak szövetsége a határokon átnyúló közös akarat és összefogás eredménye. Ma, amikor a világ tele van megosztottsággal, amikor közösségek szakadnak szét különböző érdekek, identitások mentén, a magyar forradalom egykori követelése új értelmet nyer. A mi uniónk ma már legfőképpen azt jelenti, hogy képesek vagyunk megőrizni közös értékeinket, megérteni egymást, és egy olyan világot építeni, amelyben az összetartozás nem csupán egy történelmi kívánság, hanem a mindennapi valóság része. Szabad akaratból tartozni egy olyan nemzethez, amelynek ereje nem a kirekesztésben, hanem a befogadásban rejlik.
Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormányfő híres kijelentése, miszerint „lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”, az egyszerűsített honosítás, vagyis a magyar állampolgárság visszaadásának történelmi sikere mind-mind egy eszmei, morális alapokon álló lelki unió, amit nem szakadhat szét, amit nem szakíthatnak szét.
A határok újrarajzolása helyett a szellemi és a lelki unió megteremtése az az irány, amely összeköti a múlt eszméit a jövő lehetőségeivel. Március 15-e a magyar szabadság mellett tehát a magyar unió ünnepe is. Forradalmi ifjúságunk egy erősebb, egységesebb nemzetért küzdött, hogy saját sorsunkról, uniónkról mi magunk dönthessünk, és szövetségben van is erőnk hozzá.
Szabadság, egyenlőség, testvériség!