Amikor Csíkszeredában is kihe­lyezték az okoskukákat, volt néhány dolog, amire számítottam, volt, amire fogadást mertem volna kötni, hogy bekövetkezik, ám egy dolog mégis meglepett, amitől úgy maradtam, mint a fogdokimnál.
Abból kiindulva, hogy a korábban a megyeszékhely több pontjára kihelyezett, nem okos, de szekrény típusú kukákat hamar kinyitogatták a guberálók, számítottam arra, hogy az okosnak mondott hulladéktárolók sem maradnak sokáig zár alatt. Igazam lett, hiszen a kártyákat még szét sem osztották, ami elméletileg azt jelentette, hogy szemetet senki oda be nem dobott, de már tárva-nyitva voltak az okoskukaajtók. A szelektív hulladékgyűjtés sem jött be – és nemcsak nekem, hanem több lakótársamnak sem –, ugyanis hiába vettem minden színben és méretben külön zsákot a szemétnek, végül minden kukának a tartalma ugyanabba az autóba került, függetlenül attól, hogy újrahasznosítható vagy sem. És erre szintén számítottam.

Azt is előre láttam, hogy többet lesznek nyitva az okoskukaajtók, mint zárva, és annak ellenére, hogy kamerákkal figyelik a területet, ez nem akadályozza meg a nyitvatartási programot. Azt is biztosra vettem, hogy a kóbor ebek és a szél ugyanúgy széthordja majd a szemetet, mint az okoskukarendszer előtt, habár a földbe helyezett konténerből nehezebben került ki a felszínre a hulladék, mint most. Fogadni mertem volna bármibe, hogy előbb-utóbb zárat cserélnek az okoskukák ajtóin, ez szintén bekövetkezett, pár napig nem is volt szemetes a környékük, de aztán valami történt. Az, amire nem is számítottam.
Ma már nemcsak a hulla­dékgyűjtő cég munkásainak van kulcsuk az okoskukához, hanem a guberálóknak is. Már nem kell felfeszíteni az ajtót. És ugyanúgy guberálnak, mint előtte, szétszórják a szemetet, mint korábban, és én ugyanúgy kukakártya nélkül sétálok a szemeteszsákkal az okoskukához, mint előtte a butához, mert biztosan lesz egy ajtó, amelyet nyitva felejtett valaki. Aki korábban széttúrta a kuka teljes tartalmát.