Bekövetkezett, amitől annyira féltünk: megjelentek az új helyi adók a ghiseul.ro-n. Próbálom megérteni, mi történik az or­szágban s ezen belül Szé­kelyudvarhelyen a helyi adók körül, de egyre nehezebb józan érveket találni. Tavaly még nagyjából 1500 lejt fizettem két autóra és a házra, ami nem kevés, idén ugyanez már 4200 lej. Nem apró korrekcióról, nem inflációkövetésről beszélünk, hanem drasztikus emelésről, amely egyik napról a másikra borítja fel a családi költségvetést.

Miközben mindenki arról beszél, hogy támogatni kellene az itthon maradást, a helyi közösségek megerősítését, a valóság ennek épp az ellenkezőjét mutatja. Az átlagember fizetése nem nőtt háromszorosára, az élelmiszer, a rezsi, az üzemanyag ára viszont folyamatosan emelkedik. Erre jönnek rá ezek az újabb terhek, amelyek egyszerűen ellehetetlenítik a mindennapi megélhetést.
Nehéz megérteni, milyen üze­netet közvetít ez az intézkedés. Azt, hogy maradjunk itthon, vállaljunk gyereket, építsünk házat, jövőt? Vagy azt, hogy próbáljunk valahogy túlélni? Egyre több ember érzi úgy, hogy nemhogy támogatnák, hanem szép lassan megnyomorítják.
Abból a fizetésből, amit itt meg lehet keresni, egyre ne­hezebb tisztességesen élni. Ráadásul ezekért a javakért már egyszer megdolgoztunk és kifizettük őket. Az autó nem luxus, hanem szükséglet, a ház pedig az otthonunk, amiért évekig törlesztettünk. Ha minden évben újra és újra súlyos összegeket kell fizetnünk csak azért, mert van házunk és autónk, akkor ezek fenntartása hosszú távon lehetetlenné válik. Így az ember joggal érzi úgy, hogy nem tulajdonosa a saját életének, csak bérlője – egyre drágább fel­tételekkel.