Nekem aztán hiába mondják, hogy pár unott képű melós volt patentfogókkal és egy prahovai rendszámú furgonnal… Angyal szállt el Csíkszereda fölött, niveás tégelyben hozott írt a városszövet hegeire, rózsa- és vaníliaillat maradt a nyomában! Másként mivel magyarázható, hogy azok az okos (sic!) digitális hulladékgyűjtő konténerek, amelyeket az év elejétől használhatunk, s amelyek átadásuk másnapjától mostanáig felfeszített ajtókkal és szeméttel körülbástyázva ácsorogtak, három napja rendesen be vannak zárva, és a környékük tiszta? Nos, a köztisztasági vállalat igazgatója például azzal magyarázza, hogy a gyártó szervizcsapata végzett kisebb javításokat az önkormányzat megbízásából – állítása szerint nem meghibásodások következtében, hanem a garanciális ellenőrzés részeként. Bár kérdéses számomra, hogyan lehet egyértelműen rongálásból származó károkat garanciálisan javíttatni, nem kívánok vitába bocsátkozni – egyrészt van sejtésem, másrészt meg beleérző képességem –, ha én lennék a helyében, a hátam közepére sem kívánnám ezeket az okoskukákat. Szóval nem akadékoskodásból, hanem stréberségből kerestem meg egy kukást is – szakmai ethosz, ugyi, hogy minden információt legább két forrásból… –, aki aztán meg is mutatta, meg is magyarázta: a digitális konténerek ajtaját korábban egy igen analóg és igen nyeszlett fémlapka tartotta zárva, s így a népszerű vélekedés ellenére semmi szükség nem volt rá, hogy a konténert feltörjék: ha egy 45 kilós állampolgár kettőt rántott rajta, a rigli elgörbült, az ajtó meg kinyílt és használhatatlanná vált. Ezeket a zárnyelveket cserélték most vastagabbakra – valóban, megtapogattam, s ezek mokányabbul tartanak. Tehát ezentúl nem lesz célszerű rángatni, ajánlott valami kézbevaló – tízhüvelykes csavarhúzó, malackörmű pajszer – a felfeszítéshez – csak hogy közszolgálati legyek. 

Szemforgatás lenne azt firtatni, miért nem vállal senki felelősséget az okoskukákból álló digitalizált hulladékgyűjtő szigetek látványos kudarcáért. Mikor az államcsőd-közeliségünknek sincs gazdája, majd pont pár (országos szinten az első körben 8395, de a teljes projekt során majdnem kétszer annyi) kukáért meg némi elgurult apróért (ha jól értem, 579 millió lej első körben, de ne sápadozzanak, hát persze nem „igazi” lejeket költöttek rá, hanem európai uniós pénzt, a helyreállítási terv (PNRR) C szegmenséből). Márpedig az új kukák nem működnek: a lakosság egy része nehezen boldogul a helyes használatukkal, fölöslegesen bonyolultnak tartja chipkártyával vagy telefonos applikációval való nyitogatásukat, ergonómiai szempontból a gyűjtők kényelmetlenek, nehéz eldobni a szemetet, a beöntők nyílásai keskenyek, a 35 kg-os szemeteszsákot is fazonra kell pofozni, mielőtt bele lehetne tenni, a beöntő nyílás alsó pereme 160 cm magasan van, tehát gyermekek (akik környezettudatos nevelése a korszellem szerint az anyaméhben kezdődik) eleve nem érik fel, az idősek meg nem bírják odáig emelni a szemetet. Továbbá nem igaz, amit az akkori környezetvédelmi miniszter – Tánczos Barna – mondott, hogy meggátolják a szagok terjedését, ellenállnak a vandalizmusnak, és hogy esztétikailag is javítanak a városképen – állítom, a hulladékgazdálkodási vállalat minden igyekezete mellett a fenti okok miatt ezek az okoskukák környéke szemetesebb, mint a korábbi buta kukáké. Itt fontos megjegyeznem, hogy a hiba egyáltalán nem a városvezetésé (ők akkor hibáztak volna, ha nem vagy sikertelenül pályáznak a lehetőségre), s talán a minisztériumé is csak kisebb részben (mert mindenki azt vágta volna a fejükhöz, hogy nem tudták elkölteni az EU-s pénzt). Több idő kellett volna, tesztüzemmel és pilóta-várossal, ahol négy évszak alatt kiderült volna és orvosolható lett volna a digitális hulladékgyűjtő szigetek legtöbb hibája. Ehelyett az van, hogy a kelleténél sokkal többször kell elvinni belőlük, mellőlük a szemetet, meg riglit kell cserélni a kb. tízezer euró plusz áfás konténereken, hogy ne váljanak közegészségügyi problémává. 
De a nagyobb baj az, hogy a kezdeményezők keveset beszéltek arról, hogy mindez egy „annyit fizess, amennyit eldobsz” rendszer része hivatott lenni, s az okoskukák nem attól okosak, hogy pittyanva nyílnak, hanem attól, hogy képesek (lennének) azonosítani az őket használó személyt, lemérni a szelektíven eldobott hulladékot, majd ez alapján számlázni. Erről a rendszerről, előnyeiről, hátrányairól, hasznáról, kijátszhatóságáról nincs diskurzus. Csíkban még azt sem magyarázta el senki közérthetően, miért gyűjtsék az emberek szelektíven a hulladékot, ha úgyis minden egyszerre kerül a kukáskocsi gyomrába. De persze mi vagyunk a bunkók, mert nem tudjuk civilizáltan használni az okoskukát…