A nyár és a fürdőzés, a napsütés és a vízparton töltött szabadidő sok ember fejében együvé tartozik. Akinek pedig csepp vagy cseppet nagyobb gyermeke van, annak mondhatni kötelező megteremteni a nyári pancsolás lehetőségét. Hargita megyében ez nem olyan egyszerű – már ha nem számoljuk a minden harmadik udvarban megtalálható felfújható kerti medencét. 
Ha a gyermekes családoknál maradunk, ejtsük is az uszodákat, a wellnessfürdőket és a gyógyfürdőket – ezek sportolni, pihenni és gyógyulni valók. Szintén kihúzhatjuk a természetes vagy mesterséges tavak többségét: ezekben a legtöbbször természetvédelmi, közegészségügyi okokból tilos fürdeni, és ez rendben is van: nem baj, ha nem úsznak szivárványos naptejkarikák a Szent Anna-tó tükrén, ha zavartalanul bóklászhatnak a vízimadarak a homoródszentpáli 5-ös tó nádasában (már ha van elég víz benne…), az is érthető, hogy a Csíkszeredát és környékét kifogástalan minőségű ivóvízzel ellátó szépvízi tározóból nem lehet szabadstrandot csinálni, és szerintem a Gyilkos-tónál is nagyon sok mindent kellene sürgősen elbontani, illetve megépíteni, de az öltözőkabin nincs ezek között. Az árvízvédelmi tavak is védjenek csak az árvíztől, a horgásztavak meg a gutaütéstől. Na és ott vannak a tavak, amik nincsenek: szűkebb pátriámnál maradva a Csukás-tó, a Suta-tó… Ilyen szempontból kivétel a zeteváraljai víztározó: ott megfér egymás mellett a természetvédelmi, a horgász- és a szabadidős terület, idén nyáron mi is csónakáztunk, vízibicikliztünk rajta, prímán éreztük magunkat. De klasszikus értelemben ez sem igazi fürdőhely, nincs kiépítve (nem is szabadna), a vize meg hideg. A népi feredők felújítását, visszavezetését én jó ötletnek s még jobb cselekedetnek tartom – de be kell látni, hogy a közösség nem mindenütt volt vevő rá.  A folyóvizeink szintén alkalmatlanok fürdésre – régen sok gyermek lubickolt a Marosban, a Küküllőben, mára a mederszabályozások és a szennyezés miatt ez egyáltalán nem lenne tanácsos. Az Olt itt folyik el a szülővárosom mellett – még ahhoz is bátorság kell, hogy a martján végigsétáljanak. Mi marad a szabadtéri fürdőzésre helyben vágyónak? Nyilván: a strand. De apróbetűs rész következik.
Én gyermekkoromban sokat jártam strandra, melyekkel a bölcsőhely elkényeztetett: a 80-as, 90-es évek Csíkszeredájában három ilyen intézmény is vígan működött. Lehetett meztelen gyermektalppal a felforrósodott gőzmozdony kakaszagú fülkéjében mászkálni a zsögödi strandon (ki emlékszik még a mozdonyra?), méhecskére lépni a fűben, majd pezsgő, hideg, sárga borvízben lábfürdővel vigasztalódni. A Szeredai-fürdő félig feltöltött „olimpiai” medencéjében tanultam úszni, a Jégpálya negyedi IPIC-strandon fejest ugrani. Ugyanezt tette akkoriban velem együtt több száz, a lakótelepekről kiszabadult gyermek (annyi különbséggel, hogy ők meg is tanultak fejest ugrani): anyáink július elején megígértették velünk, hogy nem fulladunk meg, adtak pár lejt belépőre és szukkra (ki emlékszik még a TEC üdítőadagolókra?), aztán szeptemberig mehettünk isten hírével. Amikor nagyobbak lettünk, mentünk is, Szentegyházára, az udvarhelyi Városira, a Szejkére, Árcsóra…
Most, hogy kicsi fiam van, ismét strandolunk (mármint nem most, hanem nyáron, ne hívják a gyermekvédelmet). Többfelé voltunk, új építésű strandokon meg olyanokon is, ahol annyira nem változott semmi, hogy a fűben még megtalálhattam volna az egykori homokozólapátomat. Mindenhol jól éreztük magunkat, de a következtetést nem volt nehéz leszűrni: a strand már nem vékonydongájú és vékonypénzű lakótelepi srácok nyári gyűjtőhelye. Volt, ahol 20 lejt kértek a belépőért, de inkább 40-50-et, volt 65 lejes jegy és volt 110-ért és 150-ért is. Gyermekeknek pár ötössel-tízessel olcsóbb. Ahol nyugágyat lehet bérelni, az további 15-20 lej, és van, ahol nemcsak lehet, hanem kell is, mert csak alatta van árnyék. A kávé 8-10 lej, egy gombóc fagyi szintén, a víz 10, a kis pohár sör 11, a nagy pohár limonádé 15, a lángos 15, a szendvics 20, a kürtős 25, a gyorsbüfés ebéd 45-55. Egyetértek, ha az ember szórakozik, ne nézze az árát. De aztán csak megnézi, és akkor már nem szórakozik. Egy négytagú család egyetlen strandolós napja – de inkább fél napja, mert nem maradnak nyitástól zárásig – a legolcsóbb helyen a belépővel, két gombóc fagyival, két pohár sörrel több mint 100 lej. Egy kicsit szebb strandon, ha a gyermek édesszájú, 200 lej, de inkább 250-300, anélkül, hogy elvetnék a sulykot. Nyilvánvaló, hogy az üzemeltetőknek is nagy költségeik vannak. De akárhogy is, az átlagos család nehezen engedheti meg magának, hogy augusztusban két hétig kétnaponta kimenjenek strandolni (az átlagon felüli meg úgysem oda megy). A srácok is meggondolják: az 50-60 lejt egynapi strandolásra, vagy egy-két hónapi mobilnetre költsék. És így úsznak át az augusztusok a virtuális térbe.