A sport a közösség egyik legerősebb összetartó ereje. Túlmutat az eredményeken, mert egészséget, csapatszellemet, példaképeket ad, élményekkel gazdagít. De mi történik, ha az a rendszer, amelynek éppen ezt kellene támogatnia, bizalmi válságba kerül? Székelyudvarhelyen most pontosan ez zajlik.
Az idei udvarhelyi sportpályázatok rekordösszeggel indultak: 2,5 millió lej állt rendelkezésre, hogy a város sportegyesületei fejlődhessenek. Soha ennyi pénz nem került még az asztalra, mégis példátlan elégedetlenség lett az eredménye. Miért? Mert a kiosztás arányai sokak számára nehezen indokolhatók voltak. A férfi labdarúgásban érdekelt Székelyudvarhelyi FC például a teljes keret 40 százalékát kapta, miközben más, hasonló jelentőségű klubok töredékét. 

Az elosztási arány már a korábbi években is vitákat gerjesztett, de ezúttal az ügy tovább bonyolódott. A Vasas Femina női labdarúgóklub elnöke, László Béla ugyanis úgy vélte, hogy az elbíráló bizottság ezúttal is csupán formális szereplő volt a folyamatban, és elege lett abból, hogy „az elmúlt 13 évben az elosztási gyakorlat sosem a hivatalos pontrendszer alapján történt, inkább az érdekek, semmint az objektív teljesítmény mentén alakult”. Így jogi útra terelte az ügyet, és ennek következtében a bíróság felfüggesztette a teljes támogatási folyamatot. A hírek szerint a polgármesteri hivatal fellebbezett, az ezzel kapcsolatos végleges döntés még várat magára.
Nehéz eligazodni, ugyanis az ügyet az önkormányzat igencsak „diszkréten kezelte”, a folyamatos érdeklődésre először az volt a válasz, hogy a „támogatások nincsenek veszélyben”, majd „ez csak a női focit érinti”, végül kiderült: minden sporttámogatást felfüggesztettek.
Nem véletlenül – a szabályok betartása nem apróság: közpénzekről van szó, ezért a törvényesség mindenekfelett áll. Ha a felperes nem emel szót, ha nem vállalja a pert, akkor a sportpályázatok elbírálásának háttere talán sosem kerülne reflektorfénybe – pedig a sportközösség érdeke, hogy átlátható, kiszámítható és igazságos legyen.
Sokan most a Vasas Femina vezetőjét hibáztatják, mondván, „tönkreteszi a sportot”. Ez könnyen hangzó, de igazságtalan vád. A klubelnök ugyanis nem anyagi haszonért indította a pert – hiszen a felfüggesztéssel ő maga is elesik a támogatástól. Ez nem önérdek, hanem elvi állásfoglalás. A célja az, hogy a jövőben ne maradjanak kétségek: ne lehessen politikai vagy egyéni érdekek alapján támogatni egyesületeket. Rövid távon valóban fájdalmas a sportéletnek, hogy a pénzek nem jutnak el időben a klubokhoz. Hosszú távon viszont mindannyiunk érdeke, hogy ne csak több pénz legyen a rendszerben, hanem bizalom és tisztaság is.
A városvezetés eközben jelezte: új szabályozást, igazságosabb rendszert szeretne kialakítani, amely a közösségi sportot és az utánpótlást helyezi előtérbe. Ez jó irány, de addig is szükség lenne átláthatóbb folyamatokra: nyilvános pontozásra, szakmai kontrollra, egyértelmű kritériumokra. Csak így lehet visszaadni azt a bizalmat, amit most sokan elveszni látnak.
A sport nem a botrányokról, hanem a pályáról kellene szóljon. A pereskedés nem öröm senkinek, és megvannak a kockázatai is: a panaszos hirtelen arra ébredhet, hogy ott tesznek keresztbe neki, ahol csak tudnak. Vannak teljesítmények, amikor már annak is örülsz, hogy senki nem gátolt annak elérésében.
Hogy mi ölheti meg a sportot? Nem a per, nem a támogatások felfüggesztése, hanem az igazságtalanság. És nyilván a tisztább sport nem is egy ember harcán múlik, hanem főleg azon, hogy a közösség mennyire ragaszkodik az igazságossághoz.