Eddig szinte csak filmekben látott „hajtóvadászat” zajlik a szomszédos megyében egy férfi ellen. Több mint száz egyenruhás fésüli át az erdőket, mezőket, kihallgatják a hozzátartozókat, nyomkövető kutyákkal hidak alatt, melegházakban, még ólakban is keresik a bujkálót. Ugyanígy a román–magyar országhatáron, mintegy 40 kilométeres szakaszon éjszaka infravörös kamerával felszerelt drónokkal, illetve hőkamerás járművekkel kutatnak utána. A hírek arról is beszámolnak, hogy körözési listáján a rendőrség az úgynevezett „Most Wanted” kategóriába sorolta, azok közé, akiket a leginkább keresnek, és 5000 eurós nyomravezetői díjat is felajánlottak. Ilyenkor tudatosul, hogy a filmek néha a valóságot tükrözik, csak a mi valóságunk ilyen tekintetben (is) elmarad kicsit.
A statisztikák azt mutatják, hogy Romániában a nők csaknem fele (45,5 százalék) szenvedett el pszichológiai erőszakot partnere részéről, szemben az EU-s átlaggal, ami 29,9 százalék. Ezzel Románia a negyedik helyen áll az EU-ban Magyarország (52,1 százalék), Finnország (50,2) és Szlovákia (48,9) után. Az adatok szerint Romániában a nők negyede (25,4 százaléka) tapasztalt fizikai erőszakot, beleértve a fenyegetést is a párja részéről, ami több mint a kétszerese a 10,7 százalékos uniós átlagnak. Hogyha közelebb akarjuk hozni a számokat, ez azt jelenti, hogy ha négy barátnőt veszünk, közülük kettő elszenvedte már a lelki erőszak valamelyik formáját párja részéről, azaz fenyegették, megfélemlítették, kontrollálták, zaklatták, megalázták, rágalmazták vagy elszigetelték másoktól, egy közülük pedig fizikai erőszakot is tapasztalt már. 

A fenti adatok alapján készült jelentésben a Friedrich Ebert Alapítvány romániai irodája szerint a megoldásához a hatóságok határozott intézkedéseire van szükség. Ezek közé tartoznak a tudatosító kampányok, az erőszak minden formájával szembeni zéró tolerancia bevezetése, az egészséges párkapcsolatokkal és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos fogalmak oktatása az iskolában, a sértettekkel foglalkozó személyzet megfelelő képzése és a rendelkezésre álló támogató szolgáltatások bővítése.
Egy másik felmérésből pedig az is kiderül, hogy csupán a válaszadók hét százaléka elégedett teljes mértékben a rendőrség fellépésével a családon belüli erőszak esetében, a többség viszont elégedetlenségét fejezte ki: harmincöt százalék inkább, további harmincöt százalék pedig határozottan elégedetlen a rendőrség tevékenységével ezen a területen. És akkor még mindig csak a felszínt kapargatjuk, hiszen a bántalmazott nők gyakran anyagilag függnek az agresszortól, segítségük nincs, kisgyermek mellett esélyük sincs munkát vállalni, s ezáltal gyermekeiknek önerőből lakhatást, élelmet biztosítani. Ha rászánják magukat a segítségkérésre, az első, amit mondanak nekik, hogy készüljenek fel, mert hosszú és nehéz folyamat lesz, és hogy nagyon sokan félúton „feladják”, visszamennek az agresszorhoz. Ilyen „bátorítással” nem csoda, hogy valóban kevesen viszik végig az ügyet, belekerülnek egy ördögi körbe, ami végül tragédiához vezet.
A mezőméhesi 23 éves Anda esete a 28. nőgyilkosság az idén Romániában. A feltételezett elkövető, Emil Gânj ellen korábban több rendben volt távoltartási végzés életben, és a rendőri védelem megszüntetését, illetve csak éjszakára való korlátozását is az áldozat kérte. Hatéves kisfiú maradt árván. A gyilkosság elkövetésével gyanúsított férfi pedig még mindig körözés alatt áll. De amíg nem kapják el, legalább beszélünk róla.