„Az elmúlt hetekben több mint 300 olyan szálláshelyet azonosítottunk, amelynek nincs szemétszállítási szerződése. Nem tudom, hogy adóznak-e, de ilyen szerződésük nincs. A törvényi szabályozás arra kötelezi a turisztikai cégeket, hogy legyen szemétszállítási szerződésük. Gazdasági tevékenységet folytatnak, s turistákat fogadnak, akik háztartási hulladékot termelnek” – idézi Limanu község polgármesterének, Mihai Feodorofnak a nyilatkozatát a Maszol a Ziarul Financiarból egy, a feketén működő szálláshelyekkel kapcsolatos cikkében. Limanu községhez tartozik közigazgatásilag a Fekete-tenger romániai szakaszának két legdélibb üdülője: Vama Veche és 2 Mai. A cikkben hosszan ecsetelik az illegalitás bizonyítékait, például hogy a községben az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint 132 szálláshely működik, ezzel szemben a Booking.com szállásfoglalási portálon csak Vama Veche 132 szálláshellyel szerepel, 2 Mai pedig további 75-tel. A hivatalosan nyilvántartott szálláshelyeken egyidejűleg 4231 vendéget tudtak fogadni, viszont a statisztika szerint 2024-ben 52 ezer turista fordult ott meg. Három, három és fél hónapos szezonnal számolva ez hozzávetőleg napi 500 turistát jelent. Napi 500 turistával számolva pedig a szálláshelyek kihasználtsága a szezonban 12 százalék volt. Aki járt már főszezonban a román tengerparton, az aligha hiszi el a fenti statisztikát.

Szándékosan választottam távolabbi települést példaként, de vélhetően az idegenforgalom azon ágazatok közé tartozik, ahol a legmagasabb a feketegazdaság aránya, főleg az olyan településeken, ahol a szálláshelyek zömét kis cégek működtetik. Ha mélyen magunkba néznénk, hasonló hihetetlen adatokkal találkoznánk vidékünkön például pünkösd idején. Természetesen tudom, hogy a búcsúra érkező több százezer zarándok – akik aztán példás tisztaságot hagynak maguk után a nyeregben – többsége (akiknek nem jut hely a hivatalosan bejegyzett szálláshelyeken) mind rokonoknál, barátoknál, jóakaróknál élvezi a messze földön híres székely vendégszeretetet, isten fizesséért cserében. Azt is megértem, hogy aki évente egyszer adja ki a nyaralóját vagy épp üresen álló lakását, nem szeretne ilyen csekély jövedelemért a bürokrácia útvesztőiben bolyongani és elalvás előtt azon rágódni, hogy a szállásközvetítő oldalon keresztül beérkező foglalásra online fizetés esetén be kell-e ütnie az összeget a pénztárgépbe, vagy kell-e számlát kiállítania, amit aztán feltölt a pénzügyi hivatal oldalára. Azt is, hogy aki ilyesmiben töri a fejét, egyszer szeretne megbizonyosodni arról, hogy van kereslet iránta.
Azt is látjuk, hogy már nem kell a kerítésre akasztani a Balaton-partról ismert „Zimmer frei” feliratot, sem kempingszéken szotyolázni a főút mentén, kulcscsomót lóbálva. Mára már elég a szoba hűvöséből a közösségi oldalakat böngészni és a különböző szálláskereső csoportokban odakommentelni: „Írjon privát üzenetet.” Természetesen, aki nem adózik, és nem kell belekalkulálja áraiba a szállásközvetítő oldalak díjait, az alacsonyabb áron tud szállást ajánlani, ez pedig egy egész régióban eredményezett nyomott árat.
Pedig a hivatalos keret egyaránt védi a szállásadókat és a turistákat. Ha a minőségre, tisztaságra nem is feltétlen garancia, de probléma esetén mégiscsak van egy körvonalazott eljárás a kártérítés rendezésére. Sőt, ha a parajdi példát vesszük alapul, akkor a jövő záloga is lehet, hiszen az ottani szállásadók a bányakatasztrófa után a tavalyi forgalmuk alapján kaptak – némi – kártérítést.
Persze magánemberből hivatalos vendéglátóvá válni nálunk, ha annak is tűnik, nem egyszerű. De vannak mankók. Például a megye turizmusát irányítgató Visit Harghita a turisztikai minisztérium által minősített szálláshelyet szinte azonnal felveszi a kínálatába, az üzemeltetőt pedig tájékoztatják a Family-friendly tanúsítvány megszerzésének felté­teleiről. Ami csak egy apró kapaszkodó, de segíthet az indulásban.
És talán éppen ez a kulcs: nem azonnal lebontani a kiskapukat, hanem fokozatosan átalakítani őket hivatalos bejáratokká. Mert az „Írjon privát üzenetet” mentalitás mögött sokszor nem a rosszindulat, hanem a félelem, a bizalmatlanság és a bürokráciától való ódzkodás húzódik. Ha ezekre kiszámítható, egyszerű és arányos szabályokkal reagálnának, akkor talán eljönne az a nyár, amikor a tengerparton, a hegyekben és a búcsúk idején az „Írjon privát üzenetet” felirat mögött nem a szürke zóna, hanem egy valóban vendégszerető, nyitott és büszke turisztikai ágazat állhatna majd.