Ma már természetesnek vesszük, hogy az FK Csíkszereda és a vele kéz a kézben járó Székelyföldi Labdarúgó Akadémia a romániai labdarúgás egyik zászlóshajója. Utóbbi megállapítás nem túlzó, hiszen a Román Labdarúgó Szövetség akadémiai rangsorolásában az FK Csíkszereda évek óta kimagasló, rendre dobogós teljesítményt tud felmutatni.
Ez viszont szűk tizenöt évvel ezelőtt még teljesen elképzelhetetlen volt. Míg a rendszerváltás után mondhatni volt némi foci a megyeszékhelyen, az a kétezres évek után a korlátozott anyagi lehetőségek miatt szinte a süllyesztőbe került. Igaz, a Sportiskolánál fenntartották a labdarúgó-szakosztályt, illetve létrejött néhány kisebb sportegyesület, akik életben tartották a csíki focit, de egységes, előremutató elképzelések hiányában ez vergődés volt. A mentőövet a VSK Csíkszereda dobta 2010-ben Szondy Zoltán kinevezésével, aki a maga makacs, sokszor önfejű, ám a végletekig kitartó munkájával – és azóta sem változó filozófia mentén – elkezdte kockáról kockára helyére tenni a dolgokat. Hatalmas viták és vérig sértődések mellett a VSK maga alá olvasztotta a kisebb klubokat, egyik napról a másikra megjelent a megyei focitérképen, miközben eltűnt a Sportiskola labdarúgó-szakosztálya, ahol a focis katedrákat átalakították más sportágak kiszolgálására.
A cél már akkor egyértelmű volt: a felnőttcsapat osztályt kell váltson, ifjúsági szinten pedig egységes képzés mellett tartalmat kellett adni előbbinek. Ezeknek az éveknek az egyetlen „terméke” a ma is aktív labdarúgó, a felnőttcsapat tagja, Csűrös Attila.

A csíkszeredai focit ekkor még mindig nem vették komolyan, még Balánbányán vagy Szentegyházán sem. És ez nem változott 2012-ben sem, amikor újabb tűzkeresztségen esett át a csíki labdarúgás. Lerázva magáról a VSK bürokratikus működését, önálló jogi személyiséget vett fel FK Csíkszereda néven – tegyük hozzá, mindezt Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának indítványozására –, majd egy évre rá szakmai partnerség köttetett a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiával, és létrejött a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia.
Ez viszont újabb belső konfliktusokat generált: hiába rakott rendet a csíki foci ingoványában Szondy, újabb viszályokat kellett lerendezni, hiszen nem volt elég a folyamatos belső szakmai elégedetlenség, az akadémiává való válással székelyudvarhelyi szakemberek jelentek meg Csíkszeredában. Szakmai féltékenységek, sértődések, heves viták jellemezték ezt az időszakot, de most már nemcsak Csíkban, hanem megyeszerte. Az akadémia ajtója viszont nyitva állt, és az első perctől kezdve világos volt az üzenet is: akinek nem tetszik, álljon odébb.
Időközben – sokadik próbálkozásra – a felnőttcsapat feljutott a harmadosztályba, az ifjúsági csapatok pedig lassan meghatározó tényezővé váltak az elit ligákban.
Bukarestben is el kellett ismertetni a klubot: hogy van, létezik, hogy komoly munka folyik a Hargita lábánál. „Mit akarsz, te hazátlan, a hokiszövetség székhelye nem itt van” – fogadtak röhögve első alkalommal a labdarúgó-szövetség székházában, amikor FK-alkalmazottként három csapat éves láttamozását próbáltam megoldani. Sok idő eltelt, amíg a becsmérlő szavakat felváltották az elismerő szavak...
Az akkor még a Gyermek sétányon működő kollégiumban beosztás szerint éjszakáztunk, edzők és alkalmazottak vigyáztak a gyermekekre. A harmadik ligás bajnoki kiszállások olyan, addig számunkra ismeretlen településekre vezettek, mint Liești, Rădăuți, Miroslava. Fél távnál az országút mentén étkeztünk, az úttalan utakon sokszor eltévedtünk, így volt, hogy az utolsó pillanatban estünk be a csapattal a meccsre. Bákóban a játékvezető a sportszárak miatt nem akarta, hogy labdába rúgjunk, hisz a hazaiaknak is ugyanolyan színű volt, ezért Ilyés Róbert üzletről üzletre loholt, hogy megfelelő színű sportszárat vásároljon, ami – hétvége lévén – nem volt egyszerű.
Szóval hosszú volt az út és igen göröngyös, de már teljesen mások a feltételek, és teljesen más körülmények között lépnek pályára a fiúk ma este Slobozia ellen. Talán az egykori fanyalgók sem hiszik még el: szuperligás a csíki foci.