Gyermekek öltek gyermeket Temes megyében, a brutális eset sokkolta az országot. Döbbenetes, de szerencsére ritka, hogy ilyen kegyetlen, ráadásul a hírek szerint kitervelt módon vigyenek végig egy gyilkosságot fiatalkorúak. Mert nem hirtelen felindulásból, nem védekezésből tették, amit tettek, hanem szó szerint el akarták tüntetni társukat a föld színéről.
Egyikük 13 éves. Mivel kiskorú, a hazai törvények alapján nem vonható büntetőeljárás alá, így értelemszerűen előzetes letartóztatásba sem került. A faluban, ahol éltek és öltek, eluralkodott a lincshangulat – félelmetes volt nézni a híradásokban, ahogy a felháborodott felnőttek bosszúért kiáltanak, elkergetnék a gyermeket, szigorú büntetést követelnek. Részben érthető a bősz indulat, a tömeg amúgy is képes felkorbácsolni az érzelmeket, de az agresszió szintje mégis ijesztő és figyelmeztető: ha ennyire tombol a felnőttek között is, akkor miről beszélünk? Ha ebben a környezetben nőttek fel a borzalmas tettet elkövető fiatalkorúak, akkor miről is beszélünk?

Nem, nem akar ez az írás felmentés lenni. De nem árt elgondolkodni azon, hogy ami történt, miért történhetett meg. A megértés nem feltétlenül jelent felmentést, viszont rálátást ad: hol siklottak ennyire félre a dolgok, és hogyan működhet(ne) jobban a társadalom, hogy megelőzhetők legyenek a hasonló tragédiák.
A tudomány szerint a biológiának és a környezetnek az „összejátszása” áll az ilyen és ehhez hasonló tettek mögött. A serdülőagy még fejlődésben van, és épp az önkontrollért, a következmények felismeréséért felelős területek éretlenek, ami a fokozott impulzivitást, az erőteljes ingerek keresését, a kockázatos viselkedést, ezek gyenge gátlását eredményezheti. A személyes felelősségérzettel is „hadilábon áll” a kamasz, esetükben inkább részleges felelősségről lehet beszélni, ami például elégséges a cselekmény súlyosságának megértéséhez, de ahhoz már nem, hogy egy felnőtt gátlásával működjön. 
A biológia tehát növeli a kockázatot, de a környezet jelentős szerepet játszik. A kutatások szerint a súlyos bűncselekményt elkövető fiatalok körében jelentősen magasabb az elvált, külön élő szülők aránya, a hányatott, változékony családi élet, a családi támogatás hiánya, az anyagi és érzelmi elhanyagolás, az iskolai kudarc és iskolaelhagyás. Ezek a fiatalok már kora gyermekkorban találkoznak az erőszakkal, az uralkodáson és irányításon alapuló kapcsolati mintákkal, gyakran a közvetlen környezetükben, gyakorlatilag az erő „nyelvét” sajátítják el. A felsoroltakhoz még hozzá kell tenni az ugyancsak a serdülőkorra olyannyira jellemző csoportnyomást, a kortársközösségek hatását, amely a negatív viselkedési mintákat is felerősítheti, kiolthatja a személyes felelősségérzést, ami gyakran a konfliktusok kiéleződéséhez vezet.
Van olyan elmélet is, miszerint a fiatalkorú bűnelkövetők két csoportba sorolhatók. Egy részük tartósan a bűnelkövetővé válás útjára lép, míg mások csak ebben a kritikus korban, úgymond ideiglenesen „egyensúlyoznak” a társadalmilag elfogadott és a deviáns viselkedés határán. Ők jó eséllyel „visszaránthatók”, épp ezért jár nekik az esély.
Számos olyan viselkedési minta van, amely már kora gyermekkorban megjelenik, és ha a környezet nem változik, a súlyos antiszociális cselekedetek kockázata jelentősen nő. A család és iskola kiemelkedő szerepe tehát megkerülhetetlen a bűnmegelőzésben. A hatékony szociális szolgáltatásoké és a gyermekvédelemé is, a jól működő jelzőrendszeré, amely idejekorán felismeri a baljós tüneteket, és megfelelően képes reagálni rá. 
Itt van ez az eset és a többi, ami bár nem ennyire súlyos, de majdnem mindennapos: az iskolai erőszak, a szerhasználat, a korai iskolaelhagyás stb. És Romániá­ban épp oda jut a legkevesebb pénz, ahol a bűn megelőzhető volna…