– Kanyarodjunk egy kicsit vissza az időben: hogyan kezdődött önöknél a méhészkedés?
– A méhészkedés nálunk családi hagyomány, mondhatni, már a harmadik generáció óta jelen van az életünkben. A nagyapám a kert végében tartott néhány kaptárt – régen ez szinte minden családban természetes volt, hiszen saját mézre volt szükség. Később, miután édesanyám befejezte az állattartással és zootechnikával kapcsolatos tanulmányait, édesapámmal együtt komolyabban is nekifogtak a méhészkedésnek. Fejlesztettek, bővítettek, növekedtek – én pedig ebbe születtem bele. Gyerekkorom óta méhek között nőttem fel, és emiatt nagyon jól ismerem, értem őket. Édesanyám különösen kiemelkedő a szakmában: méhészetből doktorált, másodikként az országban. Ezért mondhatom, hogy a szakma csínját-bínját volt, kitől megtanulnom. Bár Kolozsváron végeztem az egyetemet, és egy jó álláslehetőséget is kaptam, a szüleim jelezték, hogy ha nem segítek otthon, lassan visszavonulnak. Mivel nagyon szeretem ezt a világot, hazaköltöztem. A méhek világa elvarázsol: rend, fegyelem és szervezettség jellemzi – és mindezt a természet közelségében élhetem meg. Egy irodai munka a városban sosem vonzott – így találtam vissza a családi vállalkozásba.

– A méhészkedés nem könnyű mesterség. Milyen nehézségekbe ütköznek a mindennapokban?
– Az elmúlt időszakban számtalan kihívással kellett szembenéznünk. Bár tavaly kiváló évünk volt méztermelés szempontjából, és a méhcsaládok is gyönyörűen fejlődtek, a telelés sajnos nagyon nehézre sikerült. Nemcsak nálunk volt jelentős veszteség, hanem az ország méhészeinek többsége is hasonlóról számolt be – ezt statisztikai adatok is megerősítik.
 A tavasz ígéretesen indult, a családok szépen fejlődtek, a természet is együttműködni látszott. Aztán sajnos több hullámban is lehűlt az idő, ami mind a méhcsaládok, mind a növényzet fejlődését visszavetette. Az akácméz – ami az egyik legfontosabb termékünk – emiatt idén valószínűleg elmarad, vagy csak nagyon kis mennyiségben lesz elérhető. Két fő területen dolgozunk: édesapám a méztermelésért felel, én pedig a méhanyanevelésért. Ő jelenleg is az akácosok szélén dolgozik, bízunk benne, hogy az időjárás javul, és még lesz mit pörgetnünk.

– Hogyan fest most a helyzet, milyen állapotban van a méhészetük?
– Jelenleg körülbelül háromszáz méhcsaláddal dolgozunk, ebből 155 az anyaneveléshez tartozik, a többi pedig a termeléshez. Mivel az idei méztermelés kérdéses, édesapám is besegít az anyanevelésbe. Itt is akadtak gondok, elsősorban a sok eső miatt: a méhkirálynők párzása időjárásfüggő, és az esős tavasz megnehezítette ezt a folyamatot. Most viszont úgy tűnik, javul az idő, így reméljük, folytathatjuk a munkát.
 Az én szakterületem tehát a méhanyanevelés. Van egy elit anyanevelő farmunk, ahol törzskönyvezett méhkirálynőket nevelünk méhészek részére. Ezeket nem egyszerűen eladjuk – tenyészanyagot kínálunk, amelyet tovább szaporítanak. Az elit farmhoz egy magashegyi, 1250 méteren fekvő párzóhely is tartozik, ahol ellenőrzött körülmények között zajlik a pároztatás. A szűz királynőket néhány kísérő méhhel kis kaptárba helyezzük, majd felvisszük a hegyre. Ott kizárólag olyan apacsaládok vannak, amelyek egyéves tesztelésen estek át – így biztosítjuk a minőséget. Ha nem elit anyáról van szó, akkor helyben, Korond környékén pároztatjuk őket, két saját párzóhelyen. A méhkirálynőket kék színnel jelöljük – minden évben más színt használunk, így követhető a koruk is. A méhészek azért keresnek bennünket, mert az általunk nevelt anyák szelídek, jól gyűjtenek és kiváló genetikai állománnyal rendelkeznek.

– Meséljen egy kicsit részletesebben a méhanyák neveléséről.
– A méhcsaládoknál mindig van egy kiválasztott tenyészanya, amelynek az utódaiból dolgozunk. A méhek természetes szaporodása a rajzás: amikor az öreg királynő elhagyja a kaptárt a család felével, és új helyet keres. Ez számunkra nem előnyös, mivel egyrészt időigényes a rajok befogása, másrészt a család így jelentős gyűjtőerőt veszít, ami visszaveti a mézhozamot. Ezért mi mesterségesen szaporítjuk a királynőket, odafigyelve a rajzási hajlam csökkentésére. A tenyészvonalnak elhelyezünk egy-egy herekeretet, amely nagyobb sejteket biztosít a hímivarú hereméheknek. Az ezekből a keretekből kikelő hereméhek biztosítják majd a megfelelő mennyiségű és minőségű párzást. A kiválasztás során több szempontot vizsgálunk: mézhozam, betegségekkel szembeni ellenállás, fiasítás, de a szelídség is alapvető elvárás. Nem szeretjük – és a legtöbb méhész sem – az agresszív, szúró méheket. Az egyéves tesztelést követően a tenyészvonalak konkrét szaporításra kerülnek, majd az előállított királynőket eladjuk. Az ideális családnál a kereten nyugodtan dolgoznak a méhek, táncolnak, kommunikálnak – ez az a viselkedés, amit keresünk. A méhek táncát egyébként egy német kutató is tanulmányozta, és Nobel-díjat is kapott érte – ő fejtette meg, hogyan közlik egymással a virágok helyét, távolságát, irányát.

– Milyen termékeket készítenek, és mit érdemes tudni a kínálatukról?
– Van egy kis bemutatóüzletünk, ahol széles választékot kínálunk különböző mézekből és mézes termékekből. A tavalyi év különösen bőséges volt: gyermekláncfű, galagonya (amely aranyérmet is nyert), repce, akác, hárs, havasi vegyes virág, havasi málna, sőt, fenyőméz is készült. A havasivegyesvirág-méz különlegessége, hogy a saját kertünkben, természetes környezetből származó virágokból készül. A havasi málnaméz pedig nem termesztett, hanem vad erdei málnából származik. Az akácméz továbbra is az egyik legkeresettebb, ám idén, ahogy már említettem, kevesebb várható belőle, így érdemes időben beszerezni. Különleges készítményeink között szerepelnek mézbe áztatott diók, magvak, aszalt gyümölcsök, valamint a krémmézek: fekete áfonyás, homoktövises, málnás, ribizlis – ezek valódi gasztronómiai élményt nyújtanak.

– Végezetül: milyen célokat tűztek ki a jövőre nézve? Merre tart a Szász Méhészet?
– Sok szép és ambiciózus tervünk van. Elsődleges célunk a minőség további javítása – még jobb méhanyák, még finomabb mézek előállítása. Négy éve kezdtem el komolyan foglalkozni a méhanyaneveléssel, az elit farmmal és a mesterséges megtermékenyítéssel (inszeminálással), melynek lényege a legjobbaktól származó és legtisztább genetikai állomány megőrzése és sokszorosítása, úgy látom, hogy évről évre egyre jobb eredményeket tudunk elérni. De ehhez még legalább 25–30 év következetes munka szükséges, hogy elérjem a saját magam által kitűzött célt. A méztermelés terén is szeretnénk bővülni, de ezt nagyban befolyásolja a piac és az időjárás. Ugyanez igaz a méhanyák nevelésére is – ha van rá kereslet, van jövőnk, ha nincs, az komoly akadályt jelenthet. Ettől függetlenül bizakodva tekintünk az év második felére, reméljük, hogy a nehézségek után kárpótlást is hoz majd az idei szezon.