– Szerinted ma valóban reális karrierút a biotechnológia, vagy inkább kutatói hivatás?

A kutatói pálya ezen a területen régóta járható út, de az utóbbi években azt látom, hogy a munkaerőpiac is egyre inkább megnyílt a biotechnológia irányába. Ma már sokkal reálisabb karrierútnak tűnik, mint néhány évvel ezelőtt. A szakma is kezd kézzelfoghatóbbá válni: egyre többen értik, mit takar a biotechnológia, mivel foglalkoznak az ilyen szakemberek, és milyen területeken lehet alkalmazni őket.

– Mit jelent az, hogy a biotechnológia „mérhetővé válik”? Tudományos, gazdasági vagy társadalmi mérhetőségről beszélünk?

– Tulajdonképpen mindháromról beszélhetünk. Tudományos értelemben ez abban látszik, hogy folyamatosan nő a kutatások, a publikációk és a kutatók száma – vagyis konkrétan is „megmérhető”, hányan dolgoznak ezen a területen. Emellett az egyetemen megszerzett elméleti tudás gyakorlati alkalmazássá válik, és ebből kézzelfogható, mérhető eredmények születnek.
Gazdasági szempontból a biotechnológia mérhetősége például abban jelenik meg, hogy mennyi forrást fordítanak kutatásra, biotechnológiai úton előállított gyógyszerek és terápiák fejlesztésére. Ide tartozik a szakemberek bérezése is –végső soron mindenkinek meg kell élnie valamiből. Bár ez nem mindig egyenes arányos a befektetett munkával és tanulással, mégis visszajelzést ad arról, hogy a munkaerőpiacon hol helyezkedik el ez a szakma.
Társadalmi szinten pedig talán a legegyszerűbb a mérce: hány ember életét teszi jobbá vagy könnyebbé egy biotechnológus munkája. Ha egy kutatásból új terápia vagy hatékonyabb kezelés születik, annak nagyon is kézzelfogható hatása van az emberek mindennapjaira

– Melyek azok a konkrét mutatók, amelyek alapján ma mérhető a siker ebben a szakmában?

– Nehéz pontosan meghatározni, hogy ki mit tekint sikernek ebben a szakmában és talán még nehezebb egyértelműen mérni – de vannak bizonyos mutatók. Az egyik ilyen a tudományos publikációk száma. A COVID-járvány és az mRNS-technológiák fejlődése például jelentősen felgyorsította a kutatásokat: az elmúlt években a biotechnológiához kapcsolódó publikációk száma évente nagyjából 10–12%-al nőtt.
Fontos mutató az új gyógyszerek és terápiák engedélyezése. Például 2023-ban az FDA (Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala) 55, az EMA (Európai Gyógyszerügynökség) 42 biotechnológiai alapú gyógyszert vagy terápiát hagyott jóvá. Ezek globális számok, de jól mutatják, hogy a kutatás milyen konkrét eredményekhez vezet.
Romániában elsősorban az agrár- és a gyógyszeripari biotechnológia jelenik meg ipari szinten. A kutatások többsége egyetemekhez és állami kutatóintézetekhez kötődik, és az ipari együttműködések is gyakran ezek köré szerveződnek. Ha nem ezek megléte és számának növekedése, akkor mégis mi mutatná jobban, hogy egy terület szakmailag sikeres?

– Neked hogyan sikerült elhelyezkedned az első szakmai pozíciódban? Mennyire volt nehéz az átmenet a tanulmányokból a munka világába?

– Az első szakmai pozícióm – analitikusként a Perla Harghitei-nél – inkább emberileg, mint szakmailag volt kihívás. Az egyetemen megszerzett alapok teljesen elegendőek voltak, viszonylag gyorsan belejöttem a munkába. Ha teljesen objektív választ szeretnénk, talán az akkori kollégáimat kellene megkérdezni. Az átmenet inkább a mindennapi munkarendhez való alkalmazkodás miatt volt nehezebb. Meg kellett szoknom a kommunikációt a felettesekkel és a kollégákkal, a fix munkaidőt, valamint a váltásokban való munkavégzést. Ezek egyfajta rendszert adtak a mindennapoknak, és idővel meg kellett tanulnom azt is, hogyan őrizzem meg benne a változatosságot, hogy a rutin ne váljon egyhangúvá.

– Volt olyan kudarc vagy elutasítás a pályád elején, ami később mégis előnyödre vált?

– Nem igazán emlékszem ilyenre. Ha mégis keresnem kellene valamit, talán azok az időszakok sorolhatók ide, amikor úgy éreztem, szakmailag egy helyben topogok. Ezt bizonyos értelemben lehet kudarcként értelmezni, de ilyenkor nem hezitáltam sokat: elkezdtem keresni a következő lehetőséget, ahol új dolgokat tanulhatok.

– Volt olyan időszak, amikor elbizonytalanodtál abban, hogy a biotechnológia valóban hosszú távú karrierút lehet?

– Nem csak volt, hanem van is – viszonylag gyakran. Nem a biotechnológiában bizonytalanodom el, hanem inkább abban, hogy érdemes-e az országban maradni. Az egyetemen hamar rájöttem, hogy egy rendkívül szerteágazó tudományról van szó, tele lehetőséggel, változatossággal, kihívással, ami ma is motivál, lelkesít. Ugyanakkor itthon lényegesen kevesebb lehetőség adódik, és nehezebb iparban elhelyezkedni biotechnológusként, mint sok más európai országban. Ez időnként elgondolkodtat: miért éri meg itt küzdeni?  Emiatt már a harmadik iparágban dolgozom, de szerencsére még van néhány terület, amit ki tudok próbálni.

– Hogyan definiálod ma a „sikeres karriert” a saját életedben?

– Számomra a sikeres karrier több tényezőből áll. Az egyik az, hogy a munkaidő után a gondolataim felszabadulnak: a munka nem jön velem haza, nem fogyasztja el az energiámat, így marad időm magamra, a családomra és a barátaimra. Ez ma már legalább annyira fontos számomra, mint a szakmai előrelépés. Fontos az is, hogy meg tudjam teremteni azt a pénzügyi hátteret, amely mellett a szabadidőmet valóban élvezni tudom. Egyetem után még úgy képzeltem el, hogy akkor lesz sikeres a karrierem, ha minden nap tele van izgalmas kihívásokkal és új problémák megoldásával, de beláttam, hogy ez semmilyen területen nem így működik. A kutatásban is akadnak unalmas, rutin napok, ahogy az akadémiai pályán és az iparban is. Ma inkább úgy fogalmaznék, akkor vagyok sikeres, ha szakmailag folyamatosan fejlődöm, tanulok, és emiatt motivált tudok maradni.

– Volt-e olyan fordulópont, amikor pályát is válthattál volna, de mégis a biotechnológia mellett maradtál?

– Nem volt és nem is keresem, hogy legyen ilyen lehetőség. Szeretem ezt a pályát.

– Amikor még hallgató voltál, mennyire láttad előre, hogy konkrétan milyen pozícióban fogsz dolgozni?

– Egyáltalán nem. Egyrészt nem voltam annyira tájékozott, hogy tudjam, pontosan milyen pozíciókban hasznosítható ez a végzettség, másrészt azt sem tudtam, mi az, ami majd tetszeni fog.

– Mit üzensz azoknak a hallgatóknak, akik most gondolkodnak azon, hogy a biotechnológia területén szeretnének elhelyezkedni?

– Mindenkit biztatok, akit érdekel ez a terület, hogy legyen kitartó. Bár nem mindig egyértelmű, pontosan mivel foglalkozik egy biotechnológus, pont ez a szakmai szépsége: a szakma nem korlátoz és mindenki megtalálhatja benne a számára legmegfelelőbb irányt. Egyelőre nem ez a legegyszerűbb vagy legkitaposottabb karrierút, ezért sokszor keresgélni és próbálkozni kell, de a befektetett erőfeszítés hosszú távon mindig kifizetődik.