Jazdban a zoroasztriánus vallás egy másik különlegességét is megtapasztaltuk: a hallgatás tornyai néven ismert temetkezőhelyek egyikét látogattuk meg. Hívei tisztátalannak tartják a halott testet, ezért nem temetik el, nem is égetik el, hogy ne szennyezzék vele a négy szent elemet: a földet, a vizet, a tüzet és a levegőt. Ezért rendszerint egy domb tetején épített magas, kerek kőtornyok tetején kialakított helyre rakták a holttesteket három koncentrikus körben – a férfiak kívül, a nők középen, a gyermekek belül. Ezeket aztán a nap kiszárította, a keselyűk meg rövid időn belül leszedték róluk a húst. A megmaradt csontokat a torony közepén kialakított osszáriumba, csontgyűjtő gödörbe seperték, ahol a napfény és a mész segítségével lassan elenyésztek. Ezek a temetkezési helyek ma már nem működnek, a kormány betiltotta őket, ezért látogathatók. Mi is megnéztük A hegy alján építmények vannak. Ezekben készítették elő a holttesteket, amelyeket csak egy ember vihetett fel. Alighogy leültem egy kicsit pihenni a nem kevés lépcső után, máris ott termett két mosolygós, sportosan öltözött hölgy, akik a simléderes sapkájukra tették fel a sálat, és hogylétem felől érdeklődtek, meg arról, hogy honnan jöttem, meddig maradok, és tetszik-e Jazd meg úgy általában Irán. Nagyon örültek, hogy lelkesedtem az országért meg a váro­sért, és azonnal fényképezkedni kezdtünk, mindenki mindenkivel. Aztán integetve vettünk búcsút egymástól egy ősi ciszterna kupoláját közrefogó két széltorony közelében, igen stílusosan, hisz ezek is mind a város egyedi különlegességei.

Jazdban több mint 700 széltorony – badgír – található, amelyek 2011-től a Világörökség részei lettek: ezek az építmények a légkondicionáló berendezések ősei, vályogból készült szellőztető kürtők, négyszögletű kémények, a tetejükön ráccsal, és az épületek hűtését biztosítják, hisz képesek akár 15 fokkal is lejjebb szállítani a benti hőmérsékletet a kintinél. Ez a kifejezetten perzsa találmány a huzat alapján működik, benne csatornákkal, amelyek vízen vezetnek keresztül: ma is tanulmányozzák a különleges és hatékony rendszert. Általában 5–33 méter magasak. Vannak közöttük 2500 évesek is, de mai napig tökéletesen működnek. Leginkább ezekért lett a város is 2017-ben a Világörökség része.

A legmagasabb, 33,8 méter széltorony a Dalatábád kertben található és 1747-ben emelték. Ám a kert nem csak ezért érdekes, önmagában is nagyon szép, csodálatosan kellemes volt benne sétálni. Az is jót tett, hogy estefelé érkeztünk oda, így talán még hangulatosabb volt a virágos sétányaival, hosszan elnyúló tavaival és elegáns épületeivel, ugyanis egy egész rezidencia található itt. Kialakításához egy 65 km hosszú, 5 ágból álló qanatot hoztak létre – ez a talajvizet használó föld alatti rendszer száraz és félszáraz éghajlaton biztosítja a vízellátást, rendszerint olyan helyen, ahol nincs folyó, de a közelben potenciálisan termékeny és csapadékdús hegyek, hegyvonulatok találhatók. Nagy méretű, enyhén lejtő vezetékekkel egymással összekötött hatalmas kútszerű aknák rendszere az építmény. Ezt a csodálatos, máig tanulmányozott vízszállító és öntözőrendszert szintén a perzsák alkották meg kb. 3000 évvel ezelőtt, tőlük terjedt el.

Hogy a legeknél maradjunk, hadd említsem meg, hogy az ország legmagasabb minaretjei is itt találhatók. Két nagyon szép mecsetet láttunk, előttük a megszokott elegáns, színes és dús virággruppokkal díszített térrel. A bejáratuk eleve keskeny és magas volt, egyikük nem kevesebb, mint háromemeletes, két oldalán a roppant karcsú, égbenyúló, díszes és kecses tornyokkal. Meseszép volt.