A tavasz a megújulás, a felfrissülés, a lomtalanítás és a takarítás ideje is. Az elmúlt hetekben a megye számos településén tavaszi takarítási és lomtalanítási akciókat szerveztek. A legtöbb helyen a takarításba a gyermekeket is bevonták, nem fel­tétlenül a segítségük miatt, ha­nem nevelő szándékkal. A polgármesteri hivatalok határozottan kérték, hogy a lakosság a régi bútorokat, az elektromos hulladékot a kijelölt napon helyezze ki a porták elé, és ne a megszokott, kreatív módon díszítsék az erdőt és a patakok partját.

Miközben egyesek lelkesen ta­karítanak, szépítenek, addig mások szó szerint hátradőlnek, és az autóból csak úgy dobálják ki a cigarettacsikket meg minden más szemetet. Egyes településeken még a polgármesteri hivatal előtt sem restellik... Szóval vannak, akik így nevelik a következő szemetelőt. Lehet, hogy ezek az emberek úgy gondolják: a természetnek jót tesz egy kis ilyen-olyan hulladék, mintha vitamin lenne. Különben is, „mindig is így szoktuk, így volt”. Ahogy az is, hogy a kuka sosem ott van, ahol kényelmes. De hát ne legyünk igazságtalanok: a tavaszi takarítás legalább ilyenkor eszünkbe juttatja, hogy lehetne másképp is.

A kuka továbbra sem harap, a szemét nem teleportálódik, és a természetnek sem hiányzik, hogy minden tavasszal újra ki­stafírozza magát mosógépből, matracból meg hajszárítóból. És lehet, hogy az „eldobom a csikket a játszótéren” típusú viselkedés családi hagyomány, de attól  még nem lenne muszáj továbbörökíteni. Egykori iskolám folyosóján a különböző feliratok között a következőt is lehetett olvasni: „A rend ott kezdődik, hogy nem más takarít utánunk.” Jó lenne, ha végre nem a civil szervezetek, óvodások meg iskolások húznák ki a környezetünket a kupacból, hanem mi magunk. Ez is szép tavaszi hagyomány lenne, és végre egy-egy rossz beidegződés után valami újra is büszkén mondhatnánk: Így szoktuk!