Valami nagyon elromlott az időjárással. Tavasszal még arról szóltak a hírek, hogy perzselő hőség és aszály vár ránk, ehhez képest megfagyunk júliusban, s annyi csapadék esett, hogy egy hete nem tudtam kimenni a kertbe. Az időjárásról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha csupán kényelmi kérdés lenne. Pedig jól tudjuk, hogy a tartósan borús, csapadékos idő nemcsak a természet ritmusát alakítja át, hanem a közérzetünket is.

A székelyföldi nyár soha nem a mediterrán hőségről szólt, nem a pálmafákat vagy a trópusi éjszakákat irigyeltük, hanem azt a kiszámítható rendet, amelyben júliusnak saját illata, fénye és ritmusa volt. Amikor kint maradtunk estig, megszáradt a föld egy kiadós eső után, és természetes volt, hogy néhány hétig nem a hideg szabja meg a napjainkat. Ma már ez az érzés egyre ritkább.

De ha már így alakult, és semmit nem tehetünk ellene, keressünk valami boldogítót. Ha a strandok medencéit túlságosan hűvösnek érezzük, érdemes felfedezni a környék népi feredőit. Ezek többségében ma már meleg vizes medencék, de fűtött dézsafürdő vagy borvizes kádfürdő is várja a vendégeket, így akkor sem kell dideregni, amikor a nap bújócskázik a felhőkkel, s hirtelen leszakad az ég.

A népi feredőknek van egy sajátos hangulatuk: nincs zaj, de madárcsicsergés, erdőillat, patakcsobogás és olyan csend fogad, amelyből manapság egyre kevesebb jut. Ha az időjárást nem tudjuk megváltoztatni, alkalmazkodjunk hozzá. Lehet bosszankodni az újabb esős hétvége miatt, vagy meg lehet keresni azokat a helyeket, ahol a nyár még mindig képes élményt adni. És lehet, hogy egy forró dézsában ülve már nem is bánjuk annyira, hogy odakint újra zuhog az eső.