Nem is olyan régen, úgy tizennyolc évvel ezelőtt nagyon zavart, amikor az anyukák többes számban beszéltek arról, amit tulajdonképpen csak a gyerekük csinált. Most, hogy a lányom a nagykorúság küszöbét átlépte, azon kapom magam, hogy én is így beszélek: érettségizünk. Szerencsére nem kell részt vennem a vizsgákon, de benne vagyok nyakig a drukkban, s tán ugyanúgy izgulok, mint a saját érettségi vizsgámon, ha nem jobban. 
Az érettségi vizsga nemcsak tudáspróba, hanem fontos mérföldkő gyermekünk életében, amely meghatározza későbbi pályáját. Ezért is izgulunk annyira, ezért is fontos, hogy támogatóan és megértően álljunk mellette. De mit is tehetünk azon kívül, hogy aggódunk és noszogatjuk őket?

Elsősorban biztassuk, hogy bízzanak magukban, hiszen a pozitív önértékelés növeli a motivációt és csökkenti a stresszt. Segítsünk kialakítani hatékony tanulási szokásokat: hogyan tervezze meg az időbeosztását, ossza fel a tananyagot kisebb egységekre, és rendszeresen ismételjen. Fontos, hogy ne csak a tudásra, hanem az önfegyelemre és a kitartásra is fókuszáljunk, hiszen ezek az életben is hasznos képességek. Emellett figyeljünk a megfelelő pihenésre, étkezésre és a stressz kezelésére, mert ezek alapvetőek a jó teljesítményhez. Ne feledjük, hogy a hibákból való tanulás is fontos része a fejlődésnek, ezért bátorítsuk, hogy merjenek kérdezni vagy akár hibázni. De talán a legfontosabb, hogy szeressük és elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, mert ez adja az igazi biztonságot és önbizalmat a jövő kihívásaihoz. Az elengedés sem könnyű, de bízzunk, higgyünk abban, hogy gyermekeink megtalálják saját útjukat, és támogassuk őket, hogy önálló, felelősségteljes felnőttekké váljanak.