Bună ziua! Mi itt maradunk!
Rég remegett ezen a falatnyi erdélyi magyarságon úgy a nadrág, hogy az apolitikusnak, jobbosnak, balosnak, pártharcosnak és pártellenesnek egyaránt összeszoruljon a torka, és ugyanabban a célban, irányban és meggyőződésben szólaljon fel és foglaljon állást. Az igazat megvallva nem az a legrosszabb, hogy két ugyanolyan eredményt hozó államelnök-választási fordulón estünk át, mondhatni, fölöslegesen, és hogy meggyengült a lej, hanem az, hogy a sokat szajkózott, a csapon is már zavaros sárléként folyó összefogáshoz el kellett menni a falig.
Addig, hogy mindenki számára világos legyen: míg az ugyancsak falatnyi értelmiség léha és elkarikírozott játék harcosokként tekintett a negyvenes évek ideológiáiban megrekedt törtetőkre, a hegyen innen és túl feltámadott a tenger. Az a tenger, amelyik a könnyebb megélhetés fejében hajlandó szabadságjogokat feladni, amelyik tájékozatlanságából fakadóan könnyen megvezethető, és dezinformációk sokaságával bírható rá a gyűlöletre, amelyik dühe mögött a gyermeteg csalódottságon kívül nincs sem eszme, sem érv.
Iszonyatos jövőkép mutatkozik mind az ország, mind a magyarság számára, ha a hazugságokkal kampányoló, nyíltan az ország leépítéséről beszélő szélsőjobbos jelölt és pribékjei hatalomra kerülnek, ennek már érezhető tünetei is vannak. Ugyanakkor ebből a helyzetből sokat lehet tanulni, legfőképp azt, hogy a tömb- és szórványmagyarságnak az elkövetkező időben egy újraszervezett, erős, összetartó és egységes képviseletet kell létrehoznia ahhoz, hogy mind a szavazóinak, mind a politikai partnereinek a bizalmát meg tudja tartani. Bizonyára sokatok fejében megfordult, hogy elhagyjátok az országot, ha szerencsétlenül fordulna a mérleg nyelve. De azért maradtunk eddig is ezen a földön, mert szerettük, azzal a szeretettel, amit édesanyáink öleltek belénk, és amit nem tud eltörölni egy titkosszolgálatok hátán felkapaszkodott antihős.