Sokan gondolhatják, hogy az uborkaszezon pusztán újságírói szakzsargon, annak a nyári időszaknak a megnevezése, amikor a közéletben úgyszólván semmi nem történik. Ebben van is némi igazuk, de nem teljes mértékben. Ugyanis nemcsak átvitt, hanem a szó szoros értelmében is uborkaszezon van. Erről magam is meggyőződhettem a hétvégén, amikor családi kertünkben leszedtük a friss uborkákat. Rendkívül hálás jószág az uborka: ha egyszer nekifogott teremni, nyár végéig nem hagyja abba. Termés és virág is volt bőven, tehát kétség sem férhet hozzá, hogy csakugyan, igazán uborkaszezon van. Ilyenkor a legfinomabb a friss uborkasaláta, magam részéről ilyenkor ennél finomabb köretet elképzelni sem tudok. Kész felüdülés sétálni egyet a zöldségeskertben, nézni, amint kezd beérni a tavasszal befektetett munka. Már újkrumplit is ki lehet szedni a földből. Bárcsak mindenki megtehetné, hogy csak a zöldségeskertjével foglalkozik ilyenkor. Jogos ellenvetés lehet persze hogy azért sok munka, bajlódás is van a kerttel, szükségtelen idealizálni a kertészkedést.

Ez igaz. Egyrészt. Másrészt a maga kisebb-nagyobb nyűgjeivel is még mindig az egyik legbékésebb tevékenység a világon. Ha pedig egy kósza pillantást vetünk a közéletünkre, akkor ezerszer inkább van értelme a kerttel bajmolódni, mint nézni a tehetetlen vergődést, amelyet a parlamenti pártok előadnak kormányalakítási tárgyalások címen. Több mint két hónapja ugyanazt a forgatókönyvet ismétlik: tárgyalnak, tárgyalnak, és nem jutnak semmilyen eredményre. Ez már nekik is sok. Nicușor Dan államfő is rezignáltan sorolta, hogy 63, 65, 67, 69 napja nincs teljes jogkörű kormánya az országnak. Mire Önök ezeket a sorokat olvassák, már kereken 70 napja. Pedig tegnap is találkoztak, tárgyaltak. Mindössze két órát tartott ezúttal a pártvezetők egyeztetése, mert belátták, hogy esélyük sincs az egyezségre. Román sajtóértesülések szerint idén nyáron már elenyésző ennek az esélye, hiába szeretné az államfő, hogy egy júliusi soron kívüli parlamenti ülésszakon beiktassák az új kormányt. Parlamenti többséget ugyanis egyik jelölt – Sorin Grindeanu, illetve Siegfried Mureșan – sem tud felmutatni. Emiatt az államfő nem is akar kijelölni egy miniszterelnök-jelöltet, ugyanis semmi értelmét nem látja ennek, ha nincs hozzá parlamenti többség. A legvalószínűbb forgatókönyvnek meg az tűnik, hogy a pártok vezetői megvárják a szeptember elsején kezdődő őszi parlamenti ülésszak kezdetét. Ez annyiban érthető is, jelenleg teljes mértékben elakadtak a tárgyalások, senki sem hajlandó engedni álláspontjából. Ha így folytatják, és továbbra sem találják meg a közös nevezőt, előre hozott választás lehet a totojázás eredménye.

S ha ez nem lenne elég, itt van a sok konfliktus közül, mondjuk, az Egyesült Amerikai Államok és Irán konfliktusa, akik már megint lövik egymást. Irán megint lezárta a Hormuzi-szorost, távoli álomnak tűnik az olcsó üzemanyag.
Lehet, hogy országunk és a világ vezetői is jobban tennék, ha kimennének a kertbe uborkát szedni. Több eredményre vezetne, mint az, amit most művelnek.