Vajon helyes-e leírni, hogy Magyar magyar miniszterelnök? Derék korrektor, olvasószerkesztő kollégám szerint helyesnek helyes, csak stilisztikai szempontból csúnya. A keresztnevét is leírva már jobban néz ki. A kérdés azért aktuális, mert szombaton az Országgyűlés miniszterelnöknek választotta Magyar Pétert, ma délután pedig megalakul a magyar Magyar-kormány. Ennek különösebb akadálya nincs, a Tisza Párt kétharmados parlamenti többségének birtokában aligha érhet bennünket meglepetés. Tegnap a parlamenti bizottságok elkezdték meghallgatni a Magyar-kabinet minisztereit, ma pedig befejezik a meghallgatásokat. A tervek szerint helyi idő szerint 16 óra – Erdélyben 17 óra – után a kormány tagjai is leteszik az esküt a parlament plenáris ülésén. 

Ezzel véget ér a 16 éve tartó Orbán-korszak, amelyben végig a Fidesz–KDNP kormányozta Magyarországot. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy mi várható most. Magyar Péter, illetve Orbán Anita külügyminiszter eddigi nyilatkozatai alapján a legnagyobb fordulat a külpolitikában várható. Azaz először az Európai Unió­val és a NATO-val rendezné az ország viszonyát a Magyar-kormány. Ahogy Orbán Anita fogalmazott: helyreállítanák a bizalmat. Arra lehet tehát számítani, hogy Magyarország ritkábban fog élni vétójogával – az új külügyminiszter szerint eddig túl gyakran élt az ország ezzel az eszközzel, amit „politikai színházként” használt. Ezenkívül megpróbálják „hazahozni” a befagyasztott uniós forrásokat, és elfogadják az EU jogállamisági és korrupcióellenes feltételeit. Ugyanakkor akad, amin a Tisza Párt sem tervez változtatni. Ennek megfelelően Magyarország továbbra sem küld sem fegyvereket, sem katonákat Ukrajnába, nem változtatnak érdemben az ország bevándorláspolitikáján sem. Sőt, Magyar Péter – Orbán Viktorhoz hasonlóan – azt mondja, Magyarországnak rövid távon továbbra is szüksége van az orosz olaj- és gázszállításokra.

Ennek fényében némileg érthetetlen, hogy a csalódott fideszes választók egy része miért vár teljes összeomlást. Sokan írják a közösségi oldalakon a kormányváltásról szóló bejegyzések alá hozzászólásként, hogy „133 nap”. Ez egy történelmi utalás az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságra (március 21. – augusztus 1.), amelyet a korabeli propaganda „dicsőséges 133 napnak” nevezett. Ezzel azt sugallják, hogy Magyar Péter felemelkedése és a Tisza Párt kormányra kerülése a 107 évvel ezelőtti bolsevik „vörös terrorhoz” hasonló káoszt, nemzetvesztést és jogállami romlást fog hozni.

Érthető persze a csalódottságuk, de ennyire talán nem sötét a helyzet. A politikai elemzők egy része szerint ugyanis egyáltalán nem baloldali kormányzás jön, a Tisza sok tekintetben elsősorban a használt retorikájában különbözik a Fidesztől. Az „egyrészt, másrészt” szófordulatáról híres Török Gábor szerint az alakuló új kormányra nem jellemző, hogy pártpolitikai lenne, inkább technokrata. Ahogy ő fogalmazott: „Fidesz light”, azaz egy mérsékelt jobbközép kormányzás várható. Állítását azzal támasztotta alá, hogy a Magyar-kabinetben egyedül a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Ruff Bálint neve köthető a Tisza Párt megjelenése előtti magyar baloldalhoz. 

Erdélyi, székelyföldi szempontból persze a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az eddigi anyaországi támogatások sorsa. Egyelőre annyit tudunk, amit Magyar Péter korábban nyilatkozott, hogy azok nem maradnak el, legfeljebb jobban a körmére néznek a pénz elköltésének. Korai persze messzemenő következtetéseket levonni arra nézve, hogy milyen lesz az új kormány teljesítménye. Egyelőre azonban úgy tűnik: pánikra semmi ok.