Négy éve nagy port kavart a 2022/500-as sportminiszteri rendelet, amely arra kötelezte a csapatsportok képviselőit, hogy legkevesebb 40 százalékban romániai játékosokat szerepeltessenek a hivatalos hazai megmérettetéseken. Ráadásul a rendelet akkor lépett érvénybe, amikor több csapat már véglegesítette a keretét az új idényre, így néhány sportágban egyszerűen lehetetlen volt betartani a jogszabályt. Az azóta az akkori sportminiszter, Novák Károly Eduárd neve után Lex Novákként elhíresült rendelet hosszú utat járt be, voltak ellenzői és támogatói, ám az igazi megoldás azóta is várat magára.

Azóta megszűnt létezni a sportminiszteri tárca, ügynökség lett belőle, amelynek élén jöttek-mentek a politikusok, de a rendelet nem került terítéke. Mígnem az AUR törvénytervezetet nyújtott be, melynek alapja a Lex Novák volt, s amelyet a honatyák meg is szavaztak, ám azt az Alkotmánybíróság elmeszelte. A sportminiszteri rendelet azonban azóta is érvényben van. Történt ugyanis, hogy a Besztercei Gloria 2023-ban megtámadta a Lex Novákot, amelyet a kolozsvári bíróság hatályon kívül helyezett, azonban tavaly január 22-én a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék hatályon kívül helyezte a kolozsvári döntést.
A rendelet meghozatalakor sem volt világos, hogy azt miként kellene alkalmazni, és ez azóta is kérdéseket vet fel. Az is kérdéses, milyen folyamatok révén érhető el, hogy egy csapatsportágban a játékosok negyven százaléka román állampolgárságú legyen, ugyanis az üzleti alapon működő sportklubokat nem lehet olyan döntések meghozatalára kényszeríteni, ami anyagilag hátrányba hozná őket. Az ominózus 40 százalék elérhető lehet egy jól felépített utánpótlásképzéssel, ebben viszont az állam nem igazán partner. A tanügyminisztérium kötelékébe tartozó iskolás sportklubok évtizedek óta anyagi gondokkal küzdenek, többnyire az oda járó gyermekek szüleinek köszönhető, hogy a fiatalok sportolhatnak, mert az állam a képzéshez nem sokkal járul hozzá. A városi sportklubokba sem fektetnek az önkormányzatok annyi pénzt, amennyire egy komoly utánpótlás-neveléshez szükség lenne, itt is a szülők pótolják a költségek egy részét azért, hogy a gyermekek edzéseken vehessenek részt, versenyeken indulhassanak mind az egyéni, mind a csapatsportágakban. A magánklubok pedig szinte teljes egészében a szülők anyagi hozzájárulására támaszkodnak, így többnyire azok a gyermekek válnak profi sportolókká felnőtt korukban, akiknek a családi kasszából futja pályafutásuk egyengetésére is.
Hargita megyében négy olyan csapatsport létezik, amelyik nagy nézőtábort vonz: a jégkorong, a labdarúgás, a kézilabda és a teremlabdarúgás. A három hokicsapat közül kettő magánklub, egy állami. A szuperligás és a két 3. ligás fociklub közül csak egy működik a VSK égisze alatt, az udvarhelyi kézilabda- és a teremfocicsapat szintén a városi sportklubé, a gyergyóremetei pedig magánklub. A magánklubok legfeljebb elenyésző finanszírozást kapnak az államtól, a helyi önkormányzatoktól, cégek, magánszemélyek támogatásából tartják fenn magukat, miközben próbálnak hangsúlyt fektetni az utánpótlásképzésre is.
Követelőzni lehet, de cement nélkül sosem lesz beton. Lehet követelni a 40 százaléknyi román sportolót egy csapattól, de akkor előbb biztosítsanak elegendő forrást is az utánpótlás képzésére, mert profi – sőt nagyon jó amatőr – sportolót is csak gyermekkorban elkezdett megfelelő képzéssel lehet nevelni.
A Lex Novák önmagában nem rossz elképzelés, csak figyelmen kívül hagyja az elvet, hogy ha zsokét nevelünk, adjunk lovat is alája.