Közzétették az idei pótérettségi vizsga eredményeit, s az eredmények se nem jobbak, se nem rosszabbak a vártnál. S még javulhatnak is hajszálnyit, ugyanis az esetleges óvások előtti állapotot tükrözi a tanügyi tárca közleménye. Másvalami keltette fel a hír kapcsán a figyelmemet: az idén érettségizettekről azt írta a portál, hogy kísérleti nemzedék tagjai, ugyanis ők voltak az elsők, akik a rendszerváltás után sajátos tanterv és sajátos tankönyvek alapján tanulták a román nyelvet, és az érettségi vizsgára a tételeket számukra e sajátos tanterv és tankönyvek alapján állították össze. Ha így vesszük, valóban lehet kísérleti nemzedéknek nevezni az idei végzősöket. Érdekes módon a ma 64-65 esztendős nemzedék tagjait is kísérleti nemzedéknek nevezték, lévén, hogy az ő idejükben vezettek be számos újításnak szánt intézkedést a tanügyben, ugyanúgy, ahogyan a négy-öt évvel később születetteket, akik az oktatási rendszer a szakoktatás irányába való eltolásának elszenvedői voltak, ráadásul e két nemzedék érte és élte meg a legtöbb nemzetiségi indíttatású megszorítást a tanügyben. S az utánuk következő négy-öt évfolyamról ne is beszéljünk, mert rajtuk kísérletezték ki a rendszerváltás után az iskolarendszer átalakítását, a régi rendszer végnapjait és az új rendszer hajnalát a maga rengeteg improvizálásával, ad hoc megoldásával és mérhetetlen egymásnak feszülésével, megnyitva az állandósult reform útját. S akkor még nem szóltunk a Covid-időszak áldozati nemzedékéről… Tehát túlzás volna egy nemzedékre ráaggatni az „áldozati” jelzőt, mert az elmúlt ötven-hatvan, netán hetven esztendő az állandó átalakulások korának bizonyult a társadalom szintjén, s azon belül az oktatás területén is.

Visszatérve az idei érettségi eredményekre: ha a román nyelv és irodalomból a magyarul tanuló diákok eredményeit vesszük, megállapíthatjuk, hogy valóban jobb eredmények születtek e „legutóbbi kísérleti nemzedék” tagjai számára, de talán még korai volna messzemenő következtetéseket levonni, még két-három nemzedék vizsgaeredményeinek kellene bizonyítania azt, hogy jó úton járunk és helyes irányba megyünk. De bízzunk benne, hogy jó felé tartunk. Már önmagában az is biztató, hogy egyáltalán beszélni lehet arról, hogy az országban élnek olyanok, akiknek – horribile dictu! – nem anyanyelve a román nyelv, sőt olyanok is vannak, akik még azt sem mondhatják el magukról, hogy környezeti nyelv a román, így a nyelvtanítás hatékonyságának érdekében sajátos tanterv és sajátos tankönyvek alapján kell megtanulják a nyelvet. A magam rendjén bízom benne, hogy a sorozatos sikertelenség dacára sikerül legyűrni a román nyelv megtanulása iránti idegenkedést, javulnak az érettségi eredmények, s ezek együttes hatására az itthon maradási kedv is növekedik. Hanem az itthon maradottak válnak, válunk kísérleti nemzedékké: s ennek a kísérletnek az eredménye majd azt mutatja meg, hogy túléljük-e vagy sem utánpótlás nélkül a jövőért vívott harcot…