Amikor egyetemista lettem, az elején még fel sem fogtam, hogy mivel jár mindez. Most pedig azon kapom magam, úgy elrepült az idő, hogy már idén végzek. Bevallom, kezdetben mindig izgatottan vártam, hogy mikor kezdődik az egyetem, mikor mehetek vissza Csíkszeredába. Hisz rengeteg kaland, szuper közösség vár rám mindig, amikor ott töltöm az időm nagy részét.
A sok kaland mellett természetesen tanulunk is, de az egyetemi évek legemlékezetesebb pillanatait mégis a barátokkal töltött idő adta. Most, hogy elkezdődött az utolsó hajrá, egyre nagyobb teher nehezedik ránk, igazán csak most kezdem megérteni, hogy miért mondták mindig a felsőbb évesek, hogy „majd meglátod, hamar eltelik”. 2024 szeptemberében még izgatottan vártam, hogy elkezdődjön a harmadik, egyben utolsó évünk, de hamar rájöttem, hogy ez az időszak más lesz, mint az eddigiek. Az idő gyors múlása csak egyike azoknak a dolgoknak, amelyek miatt nem mindig kellemes végzősnek lenni. Nem sokkal a tanév megkezdése után mindannyiunknak el kellett dönteni, hogy milyen témában és melyik tanár irányításával szeretnénk megírni az államvizsga-dolgozatunkat. Az én esetemben ez igencsak későn dőlt el, mivel egy komplex témát választottam, de én mindvégig kitartottam a témakör mellett. Magamhoz híven szerettem volna minél előbb elkezdeni a munkát, de persze ez sem ment olyan könnyen.
Az idei tanév első vizsgaidőszakában nagyon sok feladatunk volt, így először azokra kellett fókuszálni, így természetesen haladt, maradt az államvizsga készítése. Most azonban büszkén mondhatom, hogy sikerült, behoztam a lemaradásomat. A hosszú szesszió és vakáció segített abban, hogy jobban elmélyüljek a témában és végre igazán nekilássak a tényleges feladatomnak.
Mindez azonban egyben azt is jelenti, hogy a hosszú vakáció sem tart örökké, és lassan véget ér. Ezúttal azonban nem igazán vágyom vissza az egyetemre, mert tudom, hogy innentől az idő még gyorsabban fog repülni. Újabbnál újabb feladatok várnak ránk, és mindig marad valami elintézetlen teendő, kezdődik elölről a véget nem érő hajsza. Hogy várom-e, hogy vége legyen? Őszintén, magam sem tudom, de még csak belegondolni is ijesztő, hogy idén már mi is munkába állunk. Mindezek ellenére egy újabb sikeres félévet szeretnék magam mögött tudni, hogy úgy térjek haza Csíkszeredából, hogy bátran kijelenthessem: „Igenis megcsináltam, büszke vagyok magamra”.
Addig is kívánok minden diáktársamnak egy sikeres félévet! Fel a fejjel, mindig lesz valahogy.