Előző cikkemben utaltam rá, hogy a Magyar Zene Házában – a Hungaroton kiadványának köszönhetően – egy rendhagyó, a gyermekek világát bemutató koncertnek lehettem részese. A két szerző, Csajkovszkij és Bizet igen népszerű hazánkban (az utóbbi leginkább pazar operájának, a Carmennek köszönhetően), de e műveik kevésbé ismertek. Ennek jegyében a zenekar művészeti vezetője, Kovács Péter alapos bevezetővel indította az előadást. Méltányoltam gesztusát, hiszen napjainkban számos hangversenyen az előadók kötelességüknek érzik az ismeretterjesztést is.
Gyermekkoromban Leonard Bernstein előadásai nyűgöztek le a televízióban, korunkban a nemrégiben elhunyt Vásáry Tamás is apostola volt a művek bemutatásának. Korábbi munkahelyemen, a Duna Televízióban Bartalus Ilona zenei főszerkesztő is hasonló elveket vallott. Zenei műsoraiban gyakran az elhangzó muzsika alatt gondolatait is közreadta, emiatt sokan idétlen megjegyzéseket is tettek rá: utólag visszagondolva, volt helyük e kiegészítéseknek.

A koncert tartogatott egy meglepetést is: a kivetítőn a tételeket gazdagon illusztrálták. Szinte minden témához találtak megfelelő klasszikus képanyagot, így a közönség a zenei élmény mellett ezekben is gyönyörködhetett. Nagy munka lehetett az összeállítás, a szálak Kárás Tesényi Dóra dizájnerhez, a zenekarban játszó Kárász András Péter feleségéhez vezettek, aki így foglalta össze munkáját:
„A prezentáció festményei­nek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy mindegyik alkotás a 19–20. századból származzon, és gyermekeket vagy gyermeki élethelyzeteket ábrázoljon. A válogatásban olyan művészek szerepelnek, mint Fritz von Uhde, Arthur John Elsley, Carl Larsson, Mary Cassatt és B. P. Gutmann. Ezek az alkotók különböző művészeti irányzatokhoz – főként a realizmushoz és az impresszionizmushoz – kapcsolódnak, de műveikben közös a mindennapi élet és a gyermekkor hangulatának ábrázolása. A festmények stílusa a realista megfigyeléstől az impresszionista hangulatfestésen át egészen az illusztrációs jellegű képi megoldásokig terjed.
A képek tematikája jól kapcsolódik a zenei programhoz is, hiszen Pjotr Iljics Csajkovszkij Gyermekalbuma és Georges Bizet Jeux d’enfants című műve szintén a gyermekkor világát, játékait és hangulatait idézi meg rövid karakterdarabok formájában. A festmények és a zeneművek így közös témán keresztül kapcsolódnak egymáshoz: mindkettő a gyermeki élmények, a játék és a mindennapi élet pillanatainak művészi megjelenítésére törekszik. Ez a párhuzam lehetőséget teremt arra, hogy a vizuális művészet és a zene egymást kiegészítve mutassa be a korszak gyermekvilághoz kapcsolódó művészi szemléletét.”