Családjában ugyan senki nem volt hivatásos zenész, mégis teljesen természetesnek számított, ha nagyapja elővette a harmonikát, és eljátszotta kedvenc nótáit. A nagybátyjai szintén harmonikáztak, édesanyja csellózni, később hegedülni tanult. Szerencsésnek vallja magát, hogy a zene szeretete és a művészetre való hajlam már gyermekkorától körülvette. Mindössze nyolcéves volt, amikor édesapja elkísérte az első zongoraórára, a zenével való kapcsolata azóta is szüntelen. 

Zsombor elsősorban billentyűs hangszereken játszik: orgonán, zongorán és tangóharmonikán. Középiskolás korában táncolt a gyergyószárhegyi Cika hagyományőrző néptáncegyüttesben, a népzenével és a néptánccal való találkozása újabb kapukat nyitott számára, ami megerősítette benne azt a gondolatot, hogy biztosan a zenéléssel szeretne foglalkozni. A húros hangszerekkel szintén középiskolás évei alatt ismerkedett meg. Először nagybőgőzni, később hegedülni, majd brácsázni tanult. A tánccsoporttal számtalan fellépése volt a környező településeken és pár alkalommal Magyarországon is.

– A tánccsoportos fellépéseknek köszönhetem, hogy már fiatalon megszoktam a színpadi közeget, ami hatalmas előnyt jelentett a továbbiakban. A népzenével és a néptánccal való meghatározó élményeim ugyanakkor a nyári táborok voltak, a közösség ereje, az életre szóló barátságok, szerelmek és a muzsikusszakma kulisszatitkai óriási leckék voltak, amelyekből mai napig táplálkozom. 

A Cika hagyományőrző néptánc­cso­portnak már a kezdetektől fogva voltak saját zenészei, akik generációról generációra kísérték a táncosokat, de idővel átadták a stafétát a fiataloknak. Zsombor a harmadik generációs Cika zenekar prímásaként bízik abban, hogy lesz majd folytatása ennek a hagyománynak.

– A zene számomra egy olyan ajándék, amely az egész életemen elkísér. Legyek szomorú, vidám, fáradt vagy gondterhelt, a zene mindig segít átvészelni bármilyen vihart. Ez egy olyan nemzetek közötti nyelv, amely képes összekovácsolni az embereket, és gyógy­ír lehet minden korosztálynak – szerintem a népi kultúra legszebb érdeme a közösségformáló erejében rejlik. Képes összehozni generáció­kat, ezáltal tiszteletet, alázatot, tapasztalatot, valós értékeket tanulhatunk meg elődeinktől. Az igényes zene népnevelő, legzseniálisabb tulajdonsága az önkifejezés lehetősége

– vallja a zenész.

Koncertező, aktív zenészként ritkán van lehetősége szülővárosában részt venni táncházakban. Nemrég azonban, a gyergyói városnapok alkalmával éppen otthon tartózkodott, és bement az akkorra szervezett táncos mulatságba. Nagy örömmel figyelte, ahogy a terem zsúfolásig tele volt fiatalokkal, akik nem előre megtanult koreográfiák szerint táncoltak, hanem mint mondta, „igazán mulattak”.

– Valami olyan jellegű mulatságot láttam, amit nem lehet tanítani. Minden zenei szférának vannak hullámai, bizonyos időszakban jobban megszólítanak közösségeket, máskor kevésbé. Úgy érzem, a népzenének és a néptáncnak most egy olyan mértékű felemelkedése van, amely megérinti a fiatalokat, és magával is ragadja őket. A gyergyói népzene és néptánc például sokáig nem volt fent a táncházmozgalom térképén, ma viszont bármerre járok a Kárpát-medencében, gyakran találkozom a gyergyói népi kultúra hírnökeivel.