– Idén a karcfalvi Orvosi és Metodikai Központ adott helyet a 3. Aktív Székelyföld konferenciának. Milyen érzés volt ilyen széles közönség előtt előadást tartani?

– Számomra nagyon megtisztelő, hogy a konferencia szervezői engem kértek fel, hogy előadást tartsak sportdietetika témában fiataloknak, kollégáknak és sportszakembereknek. Már nyolc éve járok vissza Székelyföldre, leginkább sportolóként. Nagyon megszerettem a vidéket és az embereket, akik gyakran az egyedi bajszom miatt szeretnének velem fotózkodni. Itt mindig jól sikerültek a versenyeim, pozitív élményeim voltak. Az évek alatt számos barátságot, kapcsolatot sikerült kialakítani, így jóleső érzéssel jöttem vissza, immár előadóként.

– Hogyan lett a profi sportolóból végül dietetikus? 

– 11-12 éves koromban gondoltam először arra, hogy az edzéseken túl is szeretnék a sporttal foglalkozni. Ez nem teljesen belülről jövő történet volt: a közvetlen környezetemben láttam, hogy a bátyám, a csapattársaim sok mindennel próbálkoznak. Ez inspirált arra, hogy eljátsszam a gondolattal, hogy dietetikus legyek, ezért próbáltam úgy élni és olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek hozzásegítenek a kitűzött célomhoz. Persze ezek közül volt, ami zsákutcának bizonyult, de az irány, a mentalitás folyamatosan alakult és fejlődött. 18 évesen eldöntöttem, hogy a dietetikusi pályát választom, innen indult a történetem. A sportdietetika kicsit később jött, az egyetemi évek után, mert ott klinikai dietetikusként tanultunk, úgyhogy a tanulmányok elvégzését követően szakirányú képzésen bővítettem a tudásomat.

– Nemrég vonult vissza a versenysportból. Mi volt a fő oka? Nem hiányzik?

– A versenyszintű kerékpározással tavaly végeztem, a román körverseny volt az utolsó számomra, szeptemberben vonultam vissza. Nagyjából tavaly júliusban döntöttem el, hogy be fogom fejezni a versenysportot, mivel számos nagyszerű szakmai lehetőségem nyílt: felkértek dietetikusnak egy nőgyógyászati klinikán, illetve megkeresett a Magyar Olimpiai Bizottság is. Ezután a Pécsi Egyetem kért fel, hogy tartsak sportdietetikai kurzust, de most már saját vállalkozást is vezetek, így több területre oszlik a figyelmem. Ezek a lehetőségek arra vezettek rá, hogy ezt a fajta sportot ilyen formában már nem lehet folytatni, hiszen az utolsó éveim inkább arról szóltak, hogy a szakmai hírnevemet népszerűsítsem. A sportolói közösség viszont nagyon hiányzik, mivel a legtöbb barátomat a kerékpározás kapcsán ismertem meg.

– Említette a Magyar Olimpiai Bizottságot. Hogyan került kapcsolatba velük?

– Egy szponzori kerékpározáson közösen vettem részt a Magyar Olimpiai Bizottság ügyvezető igazgatójával, Antal Dénessel, aki már korábbról ismert engem. Együtt bicikliztünk Budapesttől Balatonfüredig, ahol a szabadidős tevékenységek közben egy állófogadáson beszélgettünk. Addigra már megtettünk 120 kilométert, úgyhogy volt lehetőségünk megfigyelni egymást. Elmondta, hogy kedveli a tartalmakat, amiket közzéteszek. A bizottság ezt követően tett egy ajánlatot, azóta működünk együtt.

– Székelyföldön gyakran hangoztatjuk, hogy a gyermekek itt hokibottal a kezükben jönnek a világra. Mit gondol, hogyan lehet a gyermekeket sportszeretetre nevelni?

– Úgy gondolom, hogy nem kell kötelezni őket, hanem már kicsi koruktól közösen kell velük mozogni, mivel a mozgás így életformává fog válni. A gyermekek alapvető igénye a mozgás, szaladgálás és játék, így érdemes összehangolni ezeket a tevékenységeket. Az iskolapad egy szigorúbb keret, innentől a testmozgást sportnak és testnevelésórának kell nevezni. Ezek címkék, amelyek jó esetben pozitív élményként maradnak meg a gyermekekben.

– A karcfalvi konferencián A szénhidrátok szerepe a sporttáplálkozásban címmel tartott előadást. Mit gondol, nem sportolóként hogyan kell a szénhidrátot „helyesen” bevinni a szervezetbe? És mit ajánl azoknak, akik rendszeresen mozognak?

– Az élsportban leginkább arra kell figyelni, hogy az alapdiéta minél kevesebb ultrafeldolgozott élelmiszert tartalmazzon. Azon személyeknek, akik nem sportolnak, azt tudom ajánlani, hogy legyen minél színesebb mindaz, amit a tányérra tesznek: zöldségek, gyümölcsök, gabonák és magvak – ez képezze az alapot. Annak pedig, aki rendszeresen sportol, időnként megengedett az ultrafeldolgozott szénhidrátok fogyasztása, de abból is lehetőleg a minél alacsonyabb zsírtartalmú és minél magasabb cukortartalmú. A legtöbb egyszerű szénhidrátot akkor kell biztosítanunk a szervezetünknek, amikor arra a legnagyobb szüksége van: tehát edzés közben. A szülő felelőssége, hogy az aktívan sportoló gyermek megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagokat vigyen be a szervezetébe, és lehetőleg minél kevesebb ultrafeldolgozott élelmiszert. Legfontosabb ilyenkor a példamutatás: ha a szülő jól eszik és jót eszik, akkor ezt a példát fogja továbbadni a gyermekének is.

– Ön hogyan étkezik, miként állítja össze az étrendjét? 

– Igyekszem nem lyukas cipőjű cipész lenni, úgyhogy próbálom a fent említett szempontok figyelembevételével összeállítani az étrendemet. A dietetikusnak is, mint minden szakembernek, megvan az önfelmentő szövege és szemlélete: „most azért nem főzök, mert…”, „azért nem ezt veszem, mert…”, „kevés az időm, úgyhogy gyorsan összedobok valamit”. A lényeg, hogy igyekszem nem kész alapanyagokat tartani otthon, hanem olyan hozzávalókat, amelyek többnyire teljes értékű növényi élelmiszerek. Gumicukor helyett próbálom inkább bogyós gyümölcsökkel színesíteni az étrendemet, a tejfehérjéket illetően pedig jó minőségű túrót vagy sajtot választok. Lehet, hogy emiatt néha egysíkúvá válik az étrendem, ami általában időhiány miatt fordul elő, de amíg jót eszem, ez nem okoz problémát.

– Ha visszamehetne az időben, a gyermekkori énje hogyan látná a mai Gönczy Gergőt?

– Az általános iskolában írattak velünk ilyen fogalmazást, hogy mit szeretnénk felnőttként, hogyan képzeljük el magunkat. Úgy érzem, sikerült jó, reális célokat kitűzni és ezeket valóra váltani, amihez valószínűleg kellett az is, hogy céltudatos legyek. A húszas éveit élő Gergőt viszont figyelmeztetném, hogy nem kell olyan szigorúnak lennie önmagához, lehet kicsit engedékenyebb a saját diétájával, mivel akkoriban túledzettem magam. Egy-két jobb szezont sikerült teljesítenem, nem rekedt meg a fejlődésem, viszont a mai énem a több tudásnak és tapasztalatnak köszönhetően engedékenyebb lenne.