A fogyatékkal élők világnapja apropóján szervez tartalmas találkozót Gyergyószentmiklóson az Életrevalók Egyesülete, partnerségben a Gyulafehérvári Ca­ri­tasszal. Az alkalomra várnak minden mozgáskorlátozottsággal, sérültséggel élőt, illetve hozzátartozót, támogatót és érdeklődőt, hogy együtt nézzék meg az Életrevalók című inspiráló, humoros és mélyen emberi filmet. A vetítést rövid ünnepség és hosszú kötetlen beszélgetés követi. A szervezők szerint a cél, „hogy összehozzuk a fogyatékkal élőket és támogatóikat, erősítsük egymást, és megéljük azt, hogy mindannyian értéket, tehetséget és erőt hordozunk magunkban”.

Kedden meglestük az előkészületeket: már készül a csapat a csütörtöki ünnepségre, saját himnuszuk van, azt gyakorolták a Caritas fogyatékkal élő felnőttek nappali központjában. Azt szeretnék megmutatni, amire képesek, nem a diagnózisukat, mondták. És valóban: nem a sclerosis multiplex, az epilepszia, a balesetből adódó mozgáskorlátozottság, a végtagamputálás a téma, hanem arról beszélgetnek, ami jó az életükben. „Azajóznak”, derűlátásra biztatva egymást és mindannyiunkat: „Amióta voltak a gerincműtéteim, az a jó az életemben, hogy azt tehetek, amit akarok, amit szeretek. Részt veszek a Hallgatlak lelkisegély-szolgálatban, mézeskalács-díszítő körre járok, és mindenre, amit szeretnék, van energiám.” „Az a jó, hogy a műlábammal tudok járni, ennek a csoportnak a tagja vagyok.” „Ezzel a fogyatékossággal megtanultam értékelni olyan dolgokat, amik mellett korábban elrohantam. Most van időm hálát adni, hogy vagyok.” „Azt csinálom, amit szeretek, hála szüleimnek. Annak ellenére, hogy kerekesszékben ülök, tudok gondolkodni tudományos területen.” „Az a jó, hogy mozgássérült, epilepsziás fiamat szeretettel, magabiztossággal a krízisekből vissza tudom hozni a való világba.” „A legeslegjobb, hogy a családommal együtt lehetek. S hogy megmaradtam itt köztük, irányítani tudom, ha hozzám fordulnak tanácsért.” „Úgy érzem, hogy most semmi nem hiányzik az életemből. Úgy élek, mint egy király. Nem érzek hiányokat, habár az én egészségi állapotom folyamatosan romlik, de a külvilágtól megkapom az összes segítséget.” „Legjobb része az életemnek, hogy van egy csodálatos segítőtársam, a feleségem… és minden ebből következik: nem vagyok kiszolgáltatott, aktív életet tudok élni.” „Az a jó az én életemben, hogy megismertem az uramat, és azóta megváltozott az életem teljesen. Nem hétköznapi az életünk, de nem cserélnék senkivel. A sérültség nem mindig látszik kívülről, én egészségesnek tűnök, de lehet, a lelkem sérült, lehet, szükségem van támaszra. Sokszor volt már az én támaszom a mozgássérült férjem.”