Hozzátartozóként a betegnek a legjobbat akarjuk, tápláljuk, hogy mielőbb talpra álljon. A korábbi étrendjéhez képest viszont módosításra van szükség akkor is, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy sokkal kevesebbet mozog ágyban fekvőként – de az is lehet, hogy nem tud már szilárd táplálékot fogyasztani. 

Étkezés, székrekedés

Ha kevesebb a mozgás, nehezebb az emésztés és a tápanyag-felszívódás is, mert az aktivitás hiányával a belső szervek mozgása is lassul. Ez nem kell azt jelentse, hogy teljesen új étrendet vezetünk be, megfosztva a beteget kedvenc ételeitől. Érdemes könnyen emészthető ételeket készíteni, de nem kell lemondani még a töltött káposztáról sem, csupán kis mennyiségeket szabad tálalni, és akár napi ötször-hatszor étkeztetni. Az édességek mértéktelen fogyasztása, illetve a túletetés esetén fennáll az elhízás veszélye, amely még jobban beszűkíti a mozgását, pluszterhet róva a belső szervek működtetésére, és kétségkívül megnehezíti a gondozást is. Ezért is fontos a mértékletesség: adjuk, amit kíván, csak kisebb adagokban. 

Ha tud nyelni, megvan még a fogazata a rágáshoz, és fel tud ülni az ágyban, akkor nyugodtan kaphat darabos ételeket. Ha a karjai mozognak, s képes rá, akkor nem kell őt etetni. Ha a szilárd táplálékot nem tudja megrágni, akkor is van lehetőség bármilyen étel felkínálására, csak pépesíteni kell. A töltött káposzta is pépesíthető – csak meg ne feledkezzünk az orvos által előírt diétáról! 

Az ágyban fekvőnél gyakori a székrekedés is, melyet a felszívódás és bélműködés lelassulása idéz elő. Rostban gazdag tápanyagok és sok folyadék bevitelével ajánlott, illetve ha kell, akkor gyógyszerrel is megoldható ez a kellemetlenség. Van egy „ingyen módszer” is, amit érdemes alkalmazni: amennyit tud, annyit mozogjon a beteg. Ha csak a fejét tudja elfordítani, már az is mozgás!

Vízfogyasztás – nem csak szomjúság esetén

Nagy kihívás a folyadékbevitel. Az ágyban fekvő betegnél előfordul, hogy nem akar inni, akár azért, hogy ne kelljen vizelnie, akár azért, mert egyszerűen nem szomjas. A szomjúságérzet hiánya azonban nem jelenti azt, hogy szervezetének nincs szüksége folyadékra. Kínálni kell őt minél többször – hiszen a kiszáradás veszélye is fenyegetheti a beteget amellett, hogy az emésztés, keringés működéséhez kell a folyadékbevitel. Lehet a víz mellett teát készíteni, gyümölcslevet, kompótot is adni, ám utóbbiak cukortartalmával, illetve a gyomorsav-túltengéssel is számolni kell. A vizet, teát kell előnyben részesíteni, akár kevés citrommal ízesítve.

 
Pelenkafajtáktól a vécémagasítóig

Gyakori idősebbeknél az inkontinencia, a vizelettartási nehézség. Van erre megfelelő tisztasági betét, viszont ha ágyban fekvő a beteg, akkor a felnőttpelenka vagy bugyipelenka ajánlott. Aki a medencéjét meg tudja emelni, a bugyipelenkát jobban kedveli, mert az hasonlít legjobban a korábban is használt fehérneműre. Pelenka ügyében fontos annak mérete, vásárlás előtt érdemes az ápolókat megkérdezni, mekkorát vegyünk, hisz a kicsi szorít, a nagy pedig nem tudja biztonságosan benn tartani a folyadékot.

Kényelmetlen az ágyban ürítés, mert nem úgy vagyunk teremtve, hogy vízszintesen végezzük. Ezen úgy lehet segíteni, hogy az ágy háttámláját megemeljük, ha lehet, felültetjük a beteget. Van, aki ágytálat használ, de az még inkább megemeli a csípőt. Érdekes információ lehet otthon beteget ápoló családok számára, hogy a Caritas csíksomlyói Védett otthonában egyáltalán nem használnak ágytálat. Vagy pelenkát használnak, vagy aki tudja jelezni, hogy ürítenie kell, azt kiültetik vécészékre, akár még a fürdőszobába is betaszítják, hogy meglegyen a kellő intimitás.

Ha a beteg kiültethető vécészékre, érdemes azt használni. A kerekes vécészék úgy van kiképezve, hogy a vécécsésze fölé gurítható. Amennyiben a betegszobában kell használni, érdemes a vécészék edényébe vizet és valamilyen tisztítószert tenni – a vízréteg elnyeli a kellemetlen szagok egy részét. 

Ha a beteg ki tud menni a vécére, csak az túl alacsony, érdemes az ülőkére rögzíthető vécémagasítót használni. A magasítás viszont annak kárára van, hogy a beteg biztonságosan letegye mindkét talpát a földre, combja és lábszára derékszöget zárjon be. Lehet a talpak alá egy kisszéket helyezni az ürítés idejére, de mielőtt felállna a beteg, azt el kell távolítani, nehogy megbillenjen, eséshez vezetve. Érdemes a vécé mellé a falra kapaszkodókat szerelni, hogy növeljük felálláskor a beteg biztonságérzetét. 

Szégyenérzet és undor

Amikor az idős megbetegszik, egészségével együtt nem veszíti el a szégyenérzetét is, pedig rá van utalva, hogy ápolója fedetlenül lássa testét, kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön. Nehéz a lánynak, ha édesapját, fiúnak, ha édesanyját kell ápolnia. Hogyan lehet enyhíteni a beteg szégyenérzetén? Beszélgetve. Meg kell kérdezni, mire van igénye, mit tud ő magáért megtenni, és mihez kell a segítség. Ha szívesen megtörli teste egy részét a nedves lemosókesztyűvel, tegye meg, a többit végezze a gondozó kíméletesen. Igaz, sok esetben egy idegent sokkal jobban elfogad a beteg, mint egy hozzátartozót, de ha szeretettel végezzük a feladatot, a beteg megérzi azt.

Amint a beteg a szégyenét, az ápoló sem tudja teljesen kizárni az undorát, a szagoktól, bizonyos ápolási feladatoktól való viszolygását. Szeretné, ha a beteg nem venné észre, s nem érezné magát még nagyobb tehernek, mégis nehéz helyzetek ezek. Valóban, nem egyszerű a szagokat bírni, de muszáj. Segíthet a maszk használata, ha arra egy kis parfümöt, menta- vagy citromolajat csepegtettünk. A tapasztalat az, hogy ha szeretjük a beteget, a nehézségekhez hozzá lehet szokni.