– Milyen benyomások hatására alakult ki a természettel való szoros kapcsolata, és ez hogyan ért az évek során arra a szintre, hogy a természeti környezettel foglalkozó egyesületet hozzon létre?

– Gyergyószentmiklóson a minket körülvevő táj nagyon szép, közel van az erdő, a hegyek. Mondhatnám, hogy minden megvan, amit a természet adni képes, viszont pont az egyértelműsége miatt nem tudjuk igazán értékelni ezt a kincset. Évekig Londonban éltem, és hazaérve egyik reggel lefotóztam a kilátást az ablakomból, majd elküldtem az ott élő korábbi kollégámnak. Csodálkozott, hogy ilyen csodálatos környezetben élek, azt hitte, nyaralni mentem. Akkor ért igazán a felismerés, hogy másoknak ez a természeti környezet csak nyaraláskor adódik meg, mi pedig láthatjuk, benne élhetünk nap mint nap. Londonban – amely a világ legnagyobb erdővárosa – sokat tesznek a zöldövezetekért, az erdősítésért, nagy erőfeszítések árán teremtik meg azt, ami nekünk megvan, és tudomást sem veszünk róla.

– A külföldi tapasztalatok is motiválták abban, hogy szervezetten foglalkozzon a városi környezettel, zöldövezetekkel, faültetéssel, parkosítással?

– Igen, a londoni évek hozzásegítettek a szemléletváltáshoz. Hazaköltözésemkor elhatároztam, hogy megpróbálom itthon is, ami kint működik egy kis befektetéssel. Azt szerettem volna, hogy hozzuk be a természetet a városba, legyen a mindennapjaink része. Nagyon sokat tettünk azért például, hogy a Forradalom negyedben élő mókuspopulációt közelebb hozzuk az emberekhez, etetőket helyeztünk ki, és elértük azt, hogy meg lehetett figyelni őket, olyan közel jöttek az emberhez. Később a munkálatok és fakivágások hatására mind a régi kórház udvarára menekültek, már nem lehet látni őket. Pedig egy városban a természetszigetek nemcsak a környezetvédelem és a levegőminőség szempontjából hasznosak, de a mentális egészségünkön is sokat javítanak – erre próbálunk rávilágítani több kezdeményezésünkkel. Nehéz helyzetből indultunk, hiszen nem egyszerű megértetni az emberekkel, hogy például a közterületeken frissen ültetett fák körül ne kaszálják le a füvet, hiszen az megtartja a nedvességet és segít a fának növekedni. Vagy akár azt, hogy ne öntsék a felmosóvizet a fák tövére – mint ahogy azt a munkahelyemmel szembeni irodaház előtt naponta látom –, mert a vegyszerek hatására a fa pusztulásnak indul. Gyergyószentmiklóson amúgy az elmúlt 10-15 évben nagyot csökkent a zöldövezetek aránya, sok öreg fát kivágtak, és nem pótolták ugyanolyan mértékben a helyüket. Tehát van tennivaló bőven, és a hozzáállás megváltoztatása az egyik legfontosabb feladatunk a Fenyő Szövetség által.

– Milyen fogadtatásban részesült a Fenyő Szövetség, milyen tapasztalatok vannak az egyesület munkájával kapcsolatban? 

– Amikor létrehoztam a Fenyő Szövetséget, csak néhányan voltunk tagok, azóta sokan jelentkeztek önkéntesnek, a csoportunkban közel hatvan ember van, de egy-egy faültetési kaláka során ennél többen is összegyűlünk. A terveink egy része a városban zajló mobilitási projektek miatt meghiúsult, de olyan is volt, hogy már elültetett fákat kellett elköltöztetni egy-egy területről, mert időközben kiderült, hogy átalakítási munkálatok kezdődnek. A városszépítő munka részeként, a Bagossy Brothers Companyval és a helyi önkormányzattal közösen létrehoztuk a Bagossy parkot. A tér köré kis közösség szerveződött, amelynek tagjai segítenek a rendben tartásában, és rendszeresen járnak oda. Idén a Csobot-hegyi Szent Anna-kápolnák körüli erdőkertben ültettünk fákat, gyermekekkel közösen. Az egyesület emlékpadok elhelyezésével járult hozzá a városkép szebbé tételéhez, ebben a projektben a városlakók támogatásával, anyagi segítségével dolgozunk. A munkánkban adódó nehézségek azt mutatják, hogy a városban a mentalitás rossz irányba halad, csökkent az önkéntesek lelkesedése a sokszor hiábavaló munka láttán. A fejlődéshez teljesen meg kellene újulnia a városnak, egy alapvető változásra lenne szükség, hogy jó irányba haladjunk a természeti környezet megújításával, védelmével kapcsolatban.

– Az egyesülethez kötődik Gyergyószentmiklóson a Lábbusz program elindítása, amelyet Fenyves-járat néven ismernek és szeretnek az iskolások és szüleik. Ezek a reggeli gyalogos séták más programokkal egészülnek ki és válnak környezeti neveléssé…

– Igen, a Fenyves-járat résztvevői nap mint nap elsétálnak a lakóhelyüktől az iskoláig, útközben meg tudják figyelni a fákat, az élővilágot, és magukénak tudják érezni, ha a figyelmüket mi, felnőttek erre irányítjuk. Így kialakulhat egy felelősségvállalás, kötődés a környezethez, ennek jegyében szerveztük meg az idei kirándulást, faültetéssel egybekötve, a Szent Anna-kápolnákhoz. Azt remélem, hogy azok a fák, amelyeket most elültettek, évek múlva is visszahívják őket arra a helyre, ahol kapcsolódni tudnak a természettel, a tájjal.

– A közösségért végzett munka mellett mikor jut ideje más szabadidős tevékenységre? 

– Mivel tavaly elindítottam a saját vállalkozásomat, reggeltől késő délutánig azzal foglalkozom. Utána pedig a hobbimnak élek, ami az egyesület: ma például az emlékpadok karbantartását és festését végzem.