Miután Almáskertes és barátai sikeresen átjutottak a kristálybarlangon, egy gyönyörű, varázslatos tó partjára érkeztek. A tó vize tükörsima volt, és a holdfény káprázatos fényeket vetett a felszínére. A tó közepén egy kis sziget emelkedett ki, amelyen hatalmas, ragyogó virág állt.
– Ez a Tündérvirág, fénye lámpásként ragyogja be az éjszakát – suttogta Almáskertes elragadtatva. – A legendák szerint ez a virág képes meggyógyítani minden sebet, és visszaállítja a természet egyensúlyát – tette hozzá.
Ahhoz, hogy elérjék a szigetet, át kellett kelniük a tavon. Tudták, hogy Noxhenna nem hagyja ezt annyiban, és bizonyára csapdát állított. Ahogy a csapat elindult a csónakkal, a víz felszíne megmozdult, és hirtelen egy hatalmas víziszörny emelkedett ki a tóból, amit a hold sárgás fénye, amint megtörtek hatalmas pikkelyein, még félelmetesebbé tett. Füle helyett kinőtt hatalmas ormányai csapkodták a vizet, alagút méretű orrából pedig forgószelek támadtak.

– Ti nem kelhettek át ezen a tavon! – bömbölte a szörny. – Noxhenna parancsa szerint senki sem közelítheti meg a Tündérvirágot!
De a barátok nem riadtak vissza, nem olyan fából faragták őket. Almáskertes előhúzta varázspálcáját, és egy bátorító pillantást vetett társaira:
– Együtt legyőzhetjük ezt a szörnyet!
Tücsök Muri gyor­­san evezett erős lábai segítségével, és igyekezett cikcakkban haladni, hogy el­kerüljék a szörny támadásait. Hencegi Cincogi és Füles Berci bátorsággal és találékonysággal próbálták megakadályozni, hogy a szörny elérje a csónakot, farkincájukkal csiklandozták a szörny tokáját, amint az a csónak felé kapkodott félelmetes kígyószerű fejével. Kurázsi Nyuszkó ide-oda ugrándozott a ladikban, célja az volt, hogy elterelje a vízisárkány figyelmét.
Almáskertes bűbájos varázslata is sikeresnek bizonyult, a szörny szemére hályogot terített, így az lassan elfáradva, megzavarodva elcsendesedett, és visszahúzódott a víz alá, a hínárok közé. A csó­nak biztonságban kikötött a szigeten, ahol a Tündérvirág ragyogott.
– Ez a virág segíthet nekünk a végső harcban – mondta Almáskertes, majd leszedett néhány szirmot a virágról, és mindegyik társának a kezébe nyomott egyet. Ahogy a szirmok a kezükbe kerültek, azonnal érezték a virág gyógyító erejét. Fáradtságuk enyhült, sebek gyógyultak be, és új erő töltötte el őket.
– Induljunk tovább! Közeledünk Noxhenna palotájához, minden legyőzött akadály által megerősödve. A jégboszorkánynak egyre kevesebb az esélye – mondta Almáskertes.