„Nem előre, hanem visszafelé megyünk”

HN-információ
Csúfságot űznek az állattartó gazdákból a felvásárlók: a borjúknak semmi ára nincs, élősúlyban kilónként 5,5 lejt ígérnek a kosokért, 4 lejt a bárányokért, de úgy hírlik, őszre mindennek az ára lejön 4 lejre – panaszolta tegnap lapunknak Pál Jakab csíkszentkirályi juhosgazda. [caption id="attachment_34409" align="aligncenter" width="1000"]Juhok és juhászok a karámban. Megszorultak Fotó: Domján Levente Juhok és juhászok a karámban. Megszorultak Fotó: Domján Levente[/caption] Nem előre, hanem mind jobban visszafelé megyünk – foglalja össze tömören a juhosgazdák helyzetét Pál Jakab. – Mindenki szabadul az állattól. A faluban is legalább ötszáz juh van eladó, de vevőre találni a nyomott árak ellenére is alig lehet – tette hozzá a csíkszentkirályi gazda, megjegyezve, ilyen körülmények között senki ne csodálkozzon azon, ha a gazdák a szélmalomharcba belefáradnak, gazdálkodási kedvük megkopik, elfogy. – Nincs miért kínozzuk. Az árakat úgy leverték, hogy ezek mellett az állattartásból megélni nem lehet. Azért a juhért, amiért egy-két éve még 300-400 lejt adtak, most 100-150 lejt ígérnek. Egy húszkilós bárányért is 100 lejt adnak, a gabona kilójáért pedig 50-60 banit, miközben nemrég még 80-90 bani volt. Az értékesítési árak viszont egyelőre nem fognak javulni – jósolja Pál Jakab. A szentkirályi juhosgazda elmondta, környékbeli gazdatársaihoz hasonlóan ő is apasztani kívánja állományát: ősszel legalább 150-200 anyajuhon szeretne túladni. De ha sikerül, eladná a szarvasmarhái nagyobb hányadát is, hozzátéve, hét tehenét most is a borjak fejik. – Nincs miért tartsam. Az állatokat alig tudom eladni, de közben fizetni kell az embereket, nyakamon a sok kiadás – sorolja a gazda. Pál Jakab úgy véli, az állattartók immár évek óta tartalékaikat élik: az idei esztendő ugyanakkor kedvezett a szálas takarmány termelésének, így aki akarja, jövőre a kedvezőbb értékesítési árakban bízva állatállományát ki tudja teleltetni a következő tavaszig. – De minek, ha a bárányt nem lehet értékesítési. A gyapjút sem viszik el. A májusi nyírás óta ott van 700 kiló gyapjam, és nemcsak nekem, hanem a többieknek is, a Kászonokban. Semmilyen áron sem kell a gyapjú. Az egyetlen termék, amit el tudunk adni, az a sajt. De egyéb nem megy: sem a gyapjú, sem a bárány, sem a tej, sem a bornyú – vallja keserűen Pál Jakab. Domján Levente




Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!