István félévi értesítője
Az ítélet napját a legújabb tanügyi reform szerint februárról áttették karácsonyra: akkor adják ki Istvánnak a félévi értesítőjét. Nem tudom, hogy István a reformot hogyan fogadja, de azt tudom, hogy az apja nem örül neki. Mert bántotta az a gondolat, hogy éppen karácsonykor kell a fiának esetleg kellemetlenkednie. Szigorú arcot kell vágni, és komor méltósággal jutalmazni vagy büntetni. Azt a szigorúságot és azt a konok méltóságot papai hivatásbeli kötelezettségének vallja és bármikor szívesen teljesíti, csak éppen karácsonykor nem. Mert a karácsonyi konvenciótól ő is érzelgős, s mert szentimentalizmusában a gyerekéhez csakis jó akar lenni.
Február elseje másféle időpont volt. Alkalmasabb az apai méltóság érvényesítésére, ilyenkor a családapa hajlandóbb a szigorúságra, mint a békesség ünnepén. István jó bizonyítványa ilyenkor vigasztalásszámba megy, rossz bizonyítványa pedig kellő megítélésben részesül.
Az iskolai osztályozást pedagógusok végzik, s ezek közt is találhatók gyarlóbbak. No meg a sok iskolai bürokratizmus, pedagógiai formalizmus. Az ambiciózusos gyerekekre hat ez a formalizmus, lelkülete dagad a becsvágytól és reszket az érzékenységtől. Az ilyen fiúra a méltánytalanság úgy hat, mint valami katasztrófa. A fiú elkeseredik, márpedig az elkeseredés úgy hat a gyerek lelkületére, mint a sósav a tiszta márványlapra. A pedagógiának kötelessége volna, hogy erről gondolkodjon. Sajnos nincs olyan értesítőkiosztás, iskolavégzés, amelynek országos szinten öngyilkos halottja is ne volna – hallottuk a tévéből. Csak azt a lassan ható elkeseredést feszegetem, amelyben a gyermek jellemképzésében szerepe jut. Nem teoretizálok, az 51 évi katedrán eltöltött megfigyelésem alapján szólok. És szálljon magába az, aki ilyen megfigyelésre igyekszik, és vizsgálgatja, hogy milyen hatása volt rá annak idején az iskolai igazságtalanságnak? Amelyről ismételten kijelentem, hogy nem is a tanító igazságtalansága, hanem az iskolai formalizmusáé. Divatossá vált az evolúció és revolúció szembeállítása, nos, állítsuk szembe az iskolában is. Revolúcióra van szükségünk, hogy a gyermek lelki energiáinak az iskolai munkában komoly szerep jusson. Más felfogásnak kell érvényesülnie a gyermek iskolában való szerepéről. Érvényesülnie kell annak a felfogásnak, hogy az iskolában a gyermek a legnevezetesebb faktor. Egyre több iskolai pszichológusra volna ehhez szükség, de sajnos ezeknek a száma minimális jelenleg. Egy pszichológus több iskolai egységben is kell munkát végezzen. Az iskola tömegpszichológiájának nagy hasznát vehetnék azok, akik egyre azt hajtogatják, hogy mekkora baj nekik az, hogy nem törődnek a gyermek egyéniségével. A gyermek megismerő vágya, az elkeseredésnek, a gyermek lelkületére való hatása tömegpszichológiai elemek.
Most, hogy István édesapja a fia értesítőjét aggódva várja, lesi, hogy örömmel vagy bánatosan veszi elő, hosszas tapasztalatom alapján csak ezeket említem.
Gálfalvi Gábor

