erős felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Improvizáció a javából…
Egyre nyilvánvalóbbá válik, amire nem sokan számítottak ezelőtt jó három héttel, amikor is letette a hivatali esküt a Tudose-kormány: az akkor ismertetett ama színdarab, amelyet színre kívántak/kívánnak vinni, hovatovább úgy tűnik, hogy rögtönzött, hevenyészett „iromány” volt, s a szerző, Liviu Dragnea pártelnök, valamint a rendező, Mihai Tudose kormányfő a valós próbák, a szimulációk helyett inkább improvizál, s a tényleges színrevitel helyett színjátékot űz abból az ígéretesnek tűnő színdarabból.
Ilyen összefüggésben megemlíthetjük azt is, hogy – amint az történt június 30-tól errefelé – a múlt héten is bekövetkezett: egyik vagy másik jelenet kiiktatása, illetve új beépítése abba a majdani előadásba. A próbákat ugyanakkor nemkívánatos történések is beárnyalták, például egyes szereplők, illetve statiszták lecserélése (lásd az ANAF egyes csúcsvezetőinek levételét a színlapról). Tény, ami tény: a színrevitel útjába ilyen vagy olyan akadályok gördültek, s egyelőre nemigen ismeretes, hogy mikor is lesz „előadásképes” az a színdarab, amelynek szövegét – amint már arra utaltunk – „úton-útfélen” adjusztálják.
A legutóbbi epizódok közül érdemes feleleveníteni annak a jelenetnek az esetleges beépítését, miszerint a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulás-fizetés teljes egészében átruházódna a munkavállalókra, az alkalmazottakra, de a befizetés személy szerint nem hárulna rájuk, hanem az ő nevükben utalná át a munkaadó. Ezt az elképzelést egyébként még a tavasz folyamán kiszivárogtatta a volt közpénzügyi miniszter, Viorel Ștefan, most pedig több kormányzati tisztségviselő is bejelentette, sőt maga a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea azt kész tényként közölte egy július 17-i nyilatkozata során. Hozzáfűzte azt is, hogy mindkét hozzájárulás esetében nagyobb összegről van szó, de azt „ténylegesen a cég fizeti, a mi részünkre, nekünk”.
Ilyen gyakorlat egyetlen uniós tagállamban sem létezik. Nem, mert visszás helyzetekhez vezethetne. Többek között azt jelentené, hogy a munkáltatónak meg kellene emelnie az alkalmazottak bruttó bérét. Igen ám, de a privát szférában erre nem lehet kötelezni a munkaadót, mi több, a Munkatörvénykönyv értelmében arról a felek megegyezése révén döntenek, s azt az egyéni munkaszerződésben rögzítik. A munkáltató által fizetett hozzájárulás mindig is bekerül(t) egy közös alapba, és amolyan fedezetét képezte például azok egészségügyi ellátásának, akik nem kötelezettek a hozzájárulás fizetésére (diákok, főiskolások, kisnyugdíjasok stb.).
Amennyiben a munkáltatóra nem lehet ráerőszakolni a bruttó bér megemelését, akkor az is bekövetkezhet, hogy csökkenni fog az alkalmazottak nettó bére. A tervezett eljárás kapcsán hazai szakelemzők virtuális számításokat is végeztek, s azokból például az derül ki, hogy egy olyan alkalmazott, akinek a bruttó bére 4000 lej, s amennyiben azt nem emeli meg a munkáltatója, akkor a jelenlegi 3340 lejes nettó bére 2600 lejre fog csökkenni. Szóval ez a szerző által kiagyalt újabb jelenet akár siralmasnak is bizonyulhat.
A rendező Mihai Tudose kormányfő a múlt csütörtöki kormányülésen ugyancsak kirukkolt egy újabb jelenet ötletével: azon alkalmazottak esetében, akiket részmunkaidős szerződéssel foglalkoztatnak, a jövőben a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulások tekintetében a kiszámítási alapot az országos bruttó minimálbér fogja jelenteni. Ez már nem is elképzelés, hanem megszövegezett jelenet, ugyanis a szóban forgó kormányülésen elfogadtak arra vonatkozóan egy kormányrendeletet. (Az egyébként lapzártáig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, de a kormányülésről utólag kiadott közleményben az is fel van tüntetve, hogy annak előírásai augusztus 1-jétől válnak hatályossá.) Országos viszonylatban amúgy a részmunkaidős munkaszerződések száma 1-1,2 millióra tehető, azon belül 370 ezer olyan aktív alkalmazott létezik, akiknek egyetlen részmunkaidős szerződése van. Ezt az intézkedést azért vezetnék be, mert állítólag több százezer olyan eset volt, amikor az alkalmazott teljes munkaidőben dolgozott, de hivatalosan csak részmunkaidős szerződés alapján részesült bérben, a különbözet kifizetésére pedig „zsebből zsebbe” alapon került sor.
Virtuális számítások szerint ennek az új társadalombiztosítási hozzájárulás fizetési rendszernek a révén éves viszonylatban mintegy 4-5 milliárd lejes pluszbevételhez juthatna a költségvetés. Ezzel egyetlen gondunk van, nevezetesen az, hogy a fűnyíró elvén működő új eljárás sújtaná a tisztességes munkaadót és munkavállalót egyaránt. Továbbá: saját magával került ellentmondásba a rendező is, Mihai Tudose, s mondjuk ezt annak okán, hogy bő egy héttel ezelőtt azzal indokolta meg az üzleti forgalomra kivetett adó képezte jelenet kivezetését a színdarabból, hogy – a fűnyíró-elv mentén – az egyaránt érintené a szerinte „jónak”, illetve „rossznak” tartott vállalkozásokat, és ez nem lenne méltányos.
Hecser Zoltán
