Gyermekkorunkban nem voltunk nyári táborban, a szünidőt főként a nagyszülőknél töltöttük a test­véremmel. Sem a szüleink, sem a mi részünkről nem fogalmazódott meg a táboroz(tat)ásnak mint ki­kapcsolódási lehetőségnek az igénye – a ’90-es évek első felében a kortársaink körében sem volt ez még olyan gyakori és elterjedt, mint ma.

Valószínűleg másként lesz ez a kisfiam esetében, akinek a nyári vakációkban tartalmas és hasznos, ugyanakkor biztonságos időtöltést kell találnunk. A gondolkodásra és tétovázásra pedig nem a kínálat hiánya, éppen ellenkezőleg, annak tobzódása ad okot, hiszen a kü­lönböző zene-, napközis-, lovas-, kézműves-, sport- és egyéb tábor közül nem könnyű választani. És még nem vettük számba, hogy a gyermek szempontjából a tábor témája mellett fontos, hogy a fog­lalkozásvezetők is szimpatikusak legyenek, de az első alkalmak so­­rán az sem elhanyagolható, hogy ismerős gyermek is legyen a közösségben. Van azonban egy ezeknél is fontosabb szempont: a gyermek testi-lelki egészsége, ezen a területen pedig elgondolkodtató, hogy a megyei népegészségügyi igazgatóság vezetője évről évre felhívja a figyelmet arra, hogy a nyári időszakra kínált táborok jelentős része nincs bejelentve, vagyis a táborok körülményei köz­egészségügyi szempontból nincsenek ellenőrizve.

Dr. Tar Gyöngyi tiszti főorvos erre vonatkozóan adott néhány fo­gódzót a közönségnek, aminek a mentén a tudatos és elővigyázatos szü­lő nagyobb eséllyel zárhatja ki a nem megfelelő táborhelyszíneket. Az egyik és legfontosabb szempont, hogy a táborban honnan és hogyan biztosítják az ivóvizet a gyermekek számára. Ugyancsak fontos: hogy van megszervezve az étkezés? A szak­­ember szerint a szülőnek jo­­ga van látni az étkezésre vagy az étel el­készítésére kijelölt helyszínt is, éljünk ezzel, ha kételyeink adódnak. A csábító program és természetközeli helyszín mellett ajánlott alaposan utánajárni mindezeknek, mielőtt kiválasztjuk gyermekünk számára a nyári tábort.