Teljesen feje tetejére állt a világ. Legalábbis jogosan gondolhatja ezt bárki, aki az utóbbi néhány hónap hazai és nemzetközi közéletének történéseit figyelemmel követte. Olyan sebességgel követték egymást a szokatlanabbnál szokatlanabb események, hogy nem győztük kapkodni a fejünket.
Kezdhetnénk a nagyvilág híreivel, a geopolitikai sakkjátszmák elemzésével, de minek? Tele van vele az internet. Több ízben szóvá tettük, jómagam és mások is, hogy a közélet egyre polarizáltabb, régóta ott tartunk, hogy családi ebédeknél szinte senki nem beszél politikáról, aki nyugodt, békés hétvégét szeretne eltölteni szeretteivel. A világhálón olyan végletesen elszabadultak az indulatok, mintha a görög mitológiából hirtelen életre kelt volna Pandóra, és újból kinyitotta volna a szelencéjét, hogy ránk szakadjon az összes csapás, ami csak érheti az embert.

Ismert a történet: Pandóra, látva mekkora bajt okozott, gyorsan lecsapta a szelence fedelét, így abban benne maradt a remény. Porcikám sem kívánja tehát, hogy a világpolitikáról értekezzek. Egyrészt jobb a békesség, másrészt csak Pandórának segítenék újból bezárni a reményt. Arról a reményről beszélek, hogy mi, emberek szót tudunk érteni egymással, és megmaradt még a józan eszünk ahhoz, hogy különösebb civakodás, durváskodás nélkül megtudjuk beszélni közös dolgainkat. Ha a világ gondjait vesszük a nyakunkba és azon gondolkodunk, hogy tudnánk megváltani, csak az időnket pocsékoljuk, attól tartok.
Ellenben, ha arról beszélünk, hogy itt a tavasz és lassan ideje megmetszeni a szőlőt, már sokkal könnyebben egyet tudunk érteni. Ha felhívjuk egyik barátunkat, hogy fizetésig adjon kölcsön egy ötvenest, meg tudunk vele egyezni. Bőven elég, ha tartjuk az adott szavunkat, így legközelebb is jó eséllyel kapunk kölcsönt tőle. Amikor látom, hogy milyen iszonyatos gyűlölködés árasztja el a virtuális kommentmezőket, legszívesebben beszántanám az internetet. Úgy tűnik, nem elég nekünk megoldani a hétköznapok gondjait, úgy esik jól, ha tetézhetjük a bajt. A világhálón való acsarkodás helyett lehet, jobban tesszük, ha a sarki kávézóban megkérdezzük a szomszédot, hogy kölcsön tudja-e adni a metszőollóját, mert a miénknek kicsorbult az éle. Tavasz van. Amondó vagyok: hagyjuk a közéleti acsarkodást másra és inkább metsszük meg a szőlőt, vagy tegyünk bármit, ami a hasznunkra válik. Ha mi nem teremtünk magunk körül békét, senki más nem fog helyettünk.