Amatőr sportolóként és a sportvilág iránt élénken érdeklődőként elszomorítónak tartom, hogy az oroszokat kizárták a különböző nemzetközi sportági szövetségekből – FIFA, UEFA, NOB, IIHF stb. –, mivel Oroszország megtámadta Ukrajnát. Megosztó a téma a világsajtóban is, számtalanszor körbejárták már, különböző szegmenseit megvilágítva. Meglátásom szerint orosz sportolóktól évek kemény munkáját vették el mind a nemzetközi szövetségek, mind a saját országuk: előbbiek nem engedik, hogy az agresszor országot képviseljék nemzetközi versenyeken, utóbbi pedig nem engedi, hogy az országon belül született és alapított sportklubok semlegesként vegyenek részt ezeken a versenyeken.

Patthelyzet, egyes becslések szerint, ha nem ér véget a háború hamarosan, akkor legkésőbb csupán 2028-ban térhetnek vissza az orosz sportolók és csapatok a nemzetközi porondra, de itt igen erős a „ha”. Pedig mindenki ismeri az orosz sport erősségeit. Véleményem szerint az orosz férfi jégkorong-válogatott nélkül nem igazi a 2025-ös IIHF jégkorong-világbajnokság, amelyet május 9–25. között tartanak Svédországban és Dániában. De az olimpia is veszített az orosz sportolók nélkül, akik általában egyes számok toronymagas esélyeseinek számítanak. Szerintem a sport semleges kellene maradjon.

A sportnak mindig is szerepe volt abban, hogy összekapcsolja a világ különböző országait, ám most egy olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol a sport és a politika határvonalai összemosódnak. Nem tartom igazságosnak a sportolókat kollektív módon büntetni a háború miatt. Az orosz sportolók egy-egy sportág elitjéhez tartoznak, ami évek, évtizedek kemény munkájának eredménye. Az ő kizárásuk nemcsak a sportvilágnak érvágás, hanem az egyéni álmokat is tönkreteszi. Vallom, hogy a sportnak nem szabadna a politikai konfliktusok eszközévé válnia.