Az ember azt hinné, hogy a XXI. században a városi séta legnagyobb veszélye a figyelmetlenségből fakadó bal­­­eset. A megyeszékhelyen azon­­ban esős időben egészen más problémával kell szem­be­néznünk: a járdák és utcák egy pillanat alatt kisebb-nagyobb tavakká alakulnak. Egy óvatlan lépés, és máris bokáig merülünk a város ideiglenes, ám annál terjedelmesebb „víztározóiban”. És ha valaki úgy gondolja, hogy a járdán maradva elkerülheti a kellemetlenségeket, annak rossz hírem van: a személygépkocsik sofőrjei ilyenkor gyakran – min­den szándékosságot mel­lőzve  – gondoskodnak arról, hogy sen­ki se ússza meg szárazon. A hirtelen keletkező hullámok ugyanis pontosan az arra járó gyalogosokra zúdulnak.

Egy ideje Csík­sze­re­dában városszerte a gya­logátkelők elé felfestett jelzések tiltják a telefonozást és a fülhallgató használatát. Praktikus fi­gyel­meztetés, hi­szen az utóbbi években egy­re több balesetet okozott a figyelmetlenség. Csak­­­hogy esős időben ezek a piktogramok különös, új ér­telmet nyernek: nemcsak arra intenek, hogy ne bámuljunk a képernyőre, hanem arra is, hogy figyeljük az autókat, ha netán szárazon szeretnénk hazaérni. A város közlekedési jelzései így aka­ratlanul is tökéletesen leképezik a helyi valóságot: eső­ben a gyaloglás nem pusztán köz­lekedés, hanem túlélési gya­korlat.
Minden iróniát nélkülözve ajánlanám, hogy az esőkabátot és a gumicsónakot is fessék fel a járdára. Ha másért nem, legalább emlékeztessen a ránk leselkedő veszélyekre esős idő­szakban a megyeszékhelyen.