Kitört a vakáció, most már a szakközépiskolásoknak is. Előttünk a nyár, itt a felszabadulás, pihenés, feltöltődés ideje, de ha jobban megnézzük, az összkép közel sem ennyire egységes és rózsaszín. 

Például a nyolcadikosok – bár túl vannak az ún. abszolválón – még egy ideig nem dőlhetnek hátra. Várják a végleges eredményt, aztán jön a „kódolás”, azaz maga a középiskolai felvételi, majd a várva várt nap, amikor kiderül, hogy hová jutottak be, és már csak beiratkozniuk kell az új iskolájukba, ahol ősszel folytatják tanulmányaikat. Magyar kamaszainknak három nap teljesítményén dőlt el a hogyan tovább, viszont a vakációjuk majdnem fele elmegy a várakozásra: a felvételi folyamat ugyebár már májusban elkezdődött, a vizsga lejárt június második felében, és az egész hercehurca csak július utolsó napjaiban ér véget. Ha homok kerül a gépezetbe pótvizsga, sikertelen felvételi miatt, akkor indul a második felvonás, ami csak valamikor augusztus utolsó napjaiban zárul.

Az érettségizők gyakorlatilag már hetek óta vizsgalázban égnek, a kompetenciapróbák után ezen a héten írásbeliznek – ez az igazán kemény része a megmérettetésnek, és csak a hónap közepe táján derül ki, hogy sikeres lesz-e, vagy sem (szorítok nekik). Van, aki ott és akkor le is teszi a lantot mint tanuló, és munkát keres, és vannak, akikre az egyetemi felvételi, netán a pótérettségi vár, és pihenésre sok idejük így nem marad.

Az összes többi évfolyamnak viszont valóban van jó néhány hete a felszusszanásra. A szabadidő ki- és eltöltése ugyanakkor nem is olyan egyszerű kérdés. Vannak gyermekek, akiket táborról táborra járatnak a szüleik, mert így legalább biztonságban tudják őket, mások telefonnal, online játékkal ütik el az időt, vagy csak úgy tengnek-lengnek a világban. A nagyobbak közül többen is dolgoznak nyáron, és üdítő jelenség, hogy a DiscoverEU programnak köszönhetően sokan indulnak egy kis európai kiruccanásra, igaz, ehhez legalább 18 évesnek kell lenni. Szerencsések, akik szüleikkel nyaralhatnak, vagy akik nagyszüleiknél tölthetik el a szünidő egy részét. Ideális esetben a pihenésen túl a felfedezések, közös élmények ideje is a vakáció, és igen, néha az unalomé is. Az unalom nem feltétlenül az ördögtől való, a túlterhelt „sulis” agynak ilyenkor van ideje regenerálódni. Nemrég olvastam valahol, hogy az unalom szupererő is lehet, mintegy „újraindítja” az agyat, kreativitást szabadít fel, a csendes semmittevésben szabadon áramlanak a gondolatok, és sokszor születnek nagy felismerések. Szóval igen, kedves szülő, unatkozni is engedd vakációzó gyermekedet.

Mert látom, hogy a családokban – főleg, ahol kisebb gyermekek vannak – közel sem felhőtlen ez az időszak, hiszen 11 hétre kell kitalálniuk a szülőknek, hogy mi legyen a csemetével, amíg ők dolgoznak. Egyre sürgetőbb feladat mindenki számára elérhető megoldást találni erre, valamiféle nyári iskolát működtetni, akár helyi közösségi összefogásból, mert gyermekfelügyeletre „befogható” nagyszülők híján és átlagos keresettel állandó stresszforrás a nyár. Miközben az iskolást nevelő szülőnek ugyanúgy szüksége van a lazításra, feltöltődésre.

És a pedagógus? A többség bizony csak keveset nyaral. Mert vizsgáztat, pótvizsgáztat és pótérettségiztet, felügyel, dolgozatot javít, táboroztat. Vagy ő maga vizsgázik, mert ugyanez a néhány hét az ideje a véglegesítő és fokozati vizsgáknak, versenyvizsgáknak is. 

Ilyen is ez a nyári vakáció. Méltánytalanul hosszú ideig tartja stresszben a rendszer a diákok egy részét, veszi igénybe a kimerült pedagógust és állítja komoly kihívás elé a szülőket. Ha rajtam múlna, átrendezném az egészet. Így viszont csak azt tudom kívánni, hogy hozzon a vakáció minél több szép pillanatot, napot, élményt, amiből erőt lehet meríteni. Mert alig tíz hét múlva újra forogni kezd a mókuskerék, amelyen – mint már megszokhattuk – ismét állítgatnak, igazítgatnak valamit. Szóval pihent, éber és rugalmas idegrendszerre ugyancsak szükségünk lesz. Mint mindig.