Mostantól a székely szimbólumok veszélyesebbek, mint egy füstbomba? Úgy tűnik. Az apropó: az FK Csíkszereda – U Craiova mérkőzésen a játékoskísérő gyermekek székely jelképes mezekben vonultak ki. Ebből lett „botrány” a román sajtóban, fegyelmi eljárás a csíki klub ellen, majd új szabály a Román Labdarúgó-szövetségtől, a FRF-től.
A vád: a gyermekek pólói „politikai üzenetet” hordoznak. A szakszövetség gyorsan jelezte: mostantól a politikai, ideológiai, vallási vagy sértő üzenetek ugyanúgy büntetendők, mint a diszkrimináció és a rasszizmus. Papíron jól hangzik: ki akarna gyűlöletet a stadionokban? De vajon a „Székelyföld” felirat, a kék-sárga színpár, a nap-hold-csillag hármas mostantól gyűlöletkeltőnek számít? Mi marad akkor az identitás kifejezéséből?

Igaz, hogy a futball a játék öröméről kellene szóljon, nem politikáról. Az UEFA és a FIFA is tiltja a politikai üzeneteket, hiszen láttunk már botrányokat zászlók miatt. Logikus, hogy az FRF követi ezt a példát. Csakhogy itt jön a bökkenő: mi számít politikai üzenetnek? Ha valaki „Állítsuk meg a migrációt” pólóban megy meccsre, az egy dolog. De ha egy gyermek székely címeres mezben vonul ki, az ideológia? Ezen a ponton lesz gyanúsan rugalmas a szabály. A túl rugalmas szabály pedig olyan, mint a gumicsizma: akkor is beleférsz, ha nem a te méreted.
Miért más a stadion, mint az utca? Székely zászlóval sétálni nem botrány. Facebookon posztolni sem. De ha kiviszed a lelátóra, már „politikai tartalom”? A futballpálya valami párhuzamos univerzum, ahol a kultúra ideológiává alakul? Vagy attól félünk, hogy egy lobogót látva valaki politikai megvilágosodást kap, és forradalmat hirdet a 16-osról?
A szabály kimondja: politikai, ideológiai, vallási vagy sértő üzenetek tilosak. Rendben. De ki dönt erről? Egy bizottság, amely talán sosem hallott arról, hogy a nap és a félhold nem pártlogó, hanem sok száz éves hagyomány? Ha minden nemzeti jelkép ideológia, hol húzzuk meg a határt? Vékony jég, amin most az FRF korcsolyázik.
Nézzünk Európára! A barcelonai olimpia megnyitóján a katalán himnusz szólt – nem lett belőle botrány. Az Athletic Bilbao mérkőzésein ott az ikurrina, a baszk autonóm közösség zászlaja – hagyomány, nem lázadás. Miért? Mert az identitás nem mindig politika. Lehet kulturális, történelmi, és főleg békés.
Ha egy jelkép bűnös lesz csak azért, mert valaki jelentést keres mögötte, a végén már a színek is gyanúsak lesznek. Kék-sárga? Ha ukrán, rendben. Ha székely, már baj?
És mit érünk el ezzel? Elvileg békét a lelátón. Gyakorlatilag? Tüzet oltunk benzinnel. A szimbólumok kriminalizálása nem csillapítja, hanem erősíti az érzést: „Mi nem lehetünk önmagunk.” És amit tiltanak, annak nő a jelentősége. Eddig a gyermekek csendben vonultak székely mezben. Mostantól lehet, hogy tüntetés lesz belőle. Szép munka, FRF!
Az RMDSZ-nek is lenne feladata: diplomatikusan, de tisztázni ezt az ügyet. Ez is érdekképviselet.
Lehet legyinteni: „Ez csak futball.” Csakhogy a pálya a társadalom tükre. Ha ott nem fér el a kulturális identitás, félő, hogy máshol sem. Ha a gyermekeknek toleranciát akarunk tanítani, nem az a legjobb lecke: „Ne viseld a saját jelképedet, mert az sérthet valakit.”
Ahogy egy szurkoló mondhatná: ha a székely szimbólum veszélyesebb lett, mint a pirotechnika – valami nagyon félrement.